Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1992. 23/73. évfolyam
Dialógus - Haiman György: Kner Imre és kora magyar irodalma. (Visszaemlékezések.) 90–98. p.
kötet hagyja el Knerék sajtóját és egy fordítás-antológia, a Kísértethistóriák Balázs szerkesztésében. Ennek testvérkötete a magyar írók Éjfél című gyűjteménye Bálint Aladár szerkesztésében, szerzői között a nyugatosok névsorával: Babits, Laczkó Géza, Kaffka Margit, Karinthy, Kosztolányi, Csáth Géza és így tovább. A Vasárnapi körből ered Kner és Lesznai Anna irodalmi kapcsolata és barátsága is. Kner adja ki 1916-ban a költőnő legjobb verskötetét, az Édenkertet, amelyre később is meghatározó élményeként tekint vissza. A hat évvel idősebb Balázs egyengeti Kner útját az irodalmi életbe. Összehozza Szabó Dezsővel, akit a Knerkiadó irodalmi lektorának is ajánl. Ez nem sikerült, sőt, Az elsodort falu kapcsán szembe is kerülnek egymással. 1918 őszén, amikor Kner Imre a gyomai Nemzeti Tanács jegyzője az őszirózsás forradalomban, Szabó Dezső kiadásra ajánlja neki a könyvét. Kner ezt elutasítja. Szemére veti Szabó Dezsőnek, hogy a forradalom vezetőit dezavuálja, s a regény „más irányú", mint a Napló és elbeszélések, amit Kner 1916-ban még kiadásra érdemesnek tartott. Kner véleménye végül egy másfél évtizeddel későbbi levelében maradt fenn: a kéziratot „igen keserű szájízzel adtam vissza. Elismerem ma is bizonyos értékeit, de olyan erkölcstelenségeit és hibáit is, ami miatt nem tudtam vele közösséget vállalni... ". A Balázs-korszakot Lukács György kötete zárta le: Balázs Béla, és akiknek nem kell. Epés címe tudvalevően Babitsnak szólt. A korszak kiadói programjában többször előfordul Kosztolányi neve is. A kapcsolatot Imre apjától örökölte. Kner Izidor, akinek humoros írásait Az Újság gyakran közölte, a szerkesztőségben kötött barátságot Kosztolányival. Imre viszont 1916-ban kiadta az írónak Tinta címen összegyűjtött, a sajtóban megjelent kisebb írásait, majd rábízta Byron Mazeppájának lefordítását. Levele Fülep Lajosnak, 1934. február 18.