Kabdebó Lóránt szerk.: Irodalomtörténet, 1997. 28/78. évfolyam
Tanulmányok - Menyhért Anna: A kortárs olvasás és az újraolvasás alakzatai a Tandori-recepcióban 547–566. p.
71 Ehhez lásd még: TARJÁN Tamás, Szent Witti esete az új csillárral. Fejlemények a Tandoriéletműben, anno 1995, Alföld, 1996/1, 79-90. 72 Farkas Zsolt írásában a „fecsegés" szerepel. 73 Lásd: 5. számú lábjegyzet. 74 Vö. például: ,,[A] különc szokásrendszer makacs védelmezésének leggyökeresebb indoka mégis lételméleti: csak a növényekkel, állatokkal, tárgyakkal alkotott kapcsolatai igazolják abszolút értelemben a személy létezését, csak ezek a tőle függő lények szorulnak rá igazán tevékenységére, életére. " CSŰRÖS Miklós, Tandori Dezső: Még így sem , Uő, Színképelemzés, Bp., 1984, 226. 75 Tandori műveiben egyébiránt számtalan olyan helyet lehet találni (és miért is ne lehetne, ha egyszer megvan a prekoncepció - vagy ezek olvastán alakult ki az itt megfogalmazódó gondolatsor?), amelyből ez az értelmezés alátámasztható. Nem részletezve most a koalák, verebek és lovak tipológiai különbségeit, csak példaként idézzünk néhány ilyen helyet: „...és ez egy nagyon nagy kérdés, hogy például veletek hogyan van ez, hogy Ti - és most nem szabad megharagudnotok - voltatok-e különben; ez az, amit ti meg úgy éreztek, hogy mi (vagyis a Lánymaci meg én) voltunk-e különben..." („Itt éjszaka koalák járnak") „Ha nekem olyan szám lenne valaha, amelyből arany beszéd folyik, azt mondanám, persze, rólatok, például: »Valami módon én amióta ... szóval ez meg az ... mindig értük voltam óvatos. Hogy ők lehessenek.«" („Itt éjszaka koalák járnak") „Híg esti égen / verébraj húz haza: a / jelenléti ív." (A feltételes megálló) „Tök kik ein,enk, kik meghlik e lapok tovb elnek, ez köt, tovb elnek" (Koppar Koldus) 76 AMBRUS Judit, „Öregedő sas szárnyat mért feszítsen?", Holmi, 1992/6, 865. 77 „Mikor a fecskék beszéde közben csiviteltek, rájuk parancsolt, és tüstént elhallgattak." Jacobus de VORAGINE, Legenda Aurea, Bp., 1990, 245. 78 BABARCZY Eszter, i. e., 76. 79 Uo., 64. Babarczy Eszter írásában egyébiránt működik az általam felállított olvasat „elébe menő" reflexió: „...a hang egy nyelvileg artikulált világ, egyfajta világlátás (...] Éppen ellenkezője mindannak, aminek kimutatására a dekonstrukció törekszik." Uo., 77. 80 Vö. ehhez: FOGARASSY Miklós, A költészet öröknaptárai: „...ha ez a »rólunk szóló érzés hitelesen bukkan fel az olvasói élményben, akkor a vaskos verseskötetek megkívánta olvasói fáradozás becsesen kamatozik, mert e kötetek lapjain úgy válik bemutatottá, részleteiben is szemlélhetővé valakinek a partikularitása - a Tandori-mód szerinti élet és világ, hogy ezenközben, szinte észrevétlen, de végül is aligha észre nem vehetően, a közös sors mély és magas dimenzióit rajzolják ki, teszik tapasztalássá, példázatossá." Tiszatáj, 1988/12, 13. 81 Új Idők Lexikona, IV. kötet, Bp., 1936, Boldoggáavatás címszó. Valamint: „Szűkebb értelemben azokat nevezik szenteknek, akiket a pápa (haláluk után legalább ötven évvel) vallásos erényeik, esetleges vértanúságuk és a közbenjárásukra történt (legalább négy) állítólagos isteni csoda miatt szentté avat, s akiknek nyilvános tiszteletét az egész egyházban elrendeli." Új Magyar Lexikon, VI. kötet, Bp. 196211, Szentek címszó: 82 Ide kapcsolható FOGARASSY Miklós véleménye: „...ma már Tandori nem riasztó extremitás...". e., 8. 83 „And if one accepts, again merely for the sake of argument, that syntagmatic narratives are part of the same system as paradigmatic tropes (though not necessarily complementary), then the possibility arises that temporal articulations, such as narratives or histories, are a correlative of rhetoric and not the reverse. One would then have to conceive of a rhetoric of history prior to attempting a history of rhetoric or of literature or of literary criticism. Rhetoric, however, is not itself a historical but an epistemological discipline. This may well account for the fact that patterns of historical periodization are at the same time so productive as heuristic devices yet so demonstratively aberrant. They are one way of access, among others, to the tropological structure of literary texts, as such, they necessarily undermine their own authority." Paul de MAN, The Epistemology of Metaphor, i. h., 28. 566