Kabdebó Lóránt - Tamás Attila szerk.: Irodalomtörténet, 1998. 29/79. évfolyam
Műelemzés - Debreczeni Attila: Petőfi Sándor összes művei. Költemények 3. Sajtó alá rend.: Kiss József et al 667–670. p.
szemle Petőfi Sándor összes művei. Költemények 3. Sajtó alá rendezte: Kiss József, Kerényi Ferenc, Martinkó András, Ratzky Rita, Szabó G. Zoltán. Szerkesztette: Kerényi Ferenc A Petőfi kritikai kiadás viszontagságos történetének talán legviszontagságosabb sorsú kötetét tartja kezében az olvasó. Míg az első és a második kötet megjelenése között tíz év telt el, addig a harmadikra már tizennégyet kellett várni, s e tizennégy esztendő alatt szükségessé vált gyakorlatilag az egész kiadás újraszervezése. A sorozatszerkesztő Kiss József és a Petőfi-kutatás másik nagy öregje, Martinkó András elhunyt, a fiatalabb munkatársak, Ratzky Rita és Szabó G. Zoltán új feladatokat kaptak, a munkálatok megfeneklettek. Az alapvető megújulás elkerülhetetlen volt, s minden azon múlott, sikerül-e megtalálni azt a kutatót, aki szakmai kompetenciája mellett rendelkezik a szükséges szervezőerővel, és képes a rendezett viszonyok megteremtésére. Petőfi és a textológiai kutatások nagy szerencséjére Kerényi Ferenc vállalkozott erre a hihetetlenül nehéz feladatra. A soron következő kötethez, amely az 1844 szeptembere és 1845 júliusa közötti költeményeket öleli fel, úgy látott hozzá, hogy már rendelkezésére állott igen sok elkészült anyag, a főszövegek és a jegyzetek első változata. Ez a helyzet azonban, ha belegondolunk, mégsem volt igazán jó. A négy kutató - többnyire mégoly színvonalas munkája ugyanis szükségszerűen csak igen eltérő karakterű és készültségi fokú lehetett, ezeket egységes kötetté kellett gyúrni, miközben számos kiegészítő alapkutatás elvégzése is szükségessé vált, azoké, amelyek hiánya már az előző sajtó alá rendezői csapat idejében a munkák lelassulásához vezetett (lásd a Bevezetést, 177-178). Kerényi Ferenc feladatát magas színvonalon oldotta meg: jól használható, rendkívül gazdag és egységes kötet született, amely hasonlóan jó folytatást ígér, s - reményeink szerint - az eddigihez képest éppen nem tovább lassuló, hanem sokkal inkább gyorsuló ütemben. A kötet arányai optimálisnak mondhatók. A főszövegek és jegyzetek terjedelmi aránya egyharmad-kétharmad megoszlást mutat, amely a leginkább elfogadott a szakmai közvéleményben. Az előző kötetek nagyjából egynegyed-háromnegyed arányához képest ez mindenképpen optimalizálást jelent, gazdaságosabb szerkesztést úgy, hogy közben a feltárt anyag nem sérül semmilyen tekintetben. Ez részben a célszerű és jól alkalmazott belső mutatók és utalások rendszerével volt elérhető; a kötet így nemcsak áttekinthető lett, hanem minden bizonnyal karcsúbb is. Ugyancsak a jobb használhatóság szempontjából emelendő ki az az újítás, hogy a név- és címmutatót különválasztották, s a címmutatót verskezdetmutatóval is bővítették. Felvetjük, de nem kérjük számon, legfeljebb megfontolásra ajánljuk, hogy nem lenne-e célszerű helységnévmutatót is készíteni, hiszen Petőfi oly sokat utazott, versei oly igen gyakran kötődnek egy-egy helyszínhez, hogy az ilyen irányú keresési igények kiszolgálása megnövelhetné a további kötetek használati értékét. Hasonló megfontolásokból (is) kiváló ötletnek tartjuk a kötet lektora, Lukácsy Sándor javaslatára készített poétai naptárt (537-543), amely a költő életének eseményeit és a hozzájuk köthető verseket, verscsoportokat rendeli egymáshoz egy táblázat keretei között. Az egyes költeményeket magyarázó jegyzetek előtt több bevezető tanulmány áll. Maga a Bevezetés (177-179) csak a kötet történetére vonatkozó információkat tartalmazza, az eddigi gyakorlathoz hasonlóan célratörő szűkszavúsággal. Az ezt követő tanulmányok és kiegészítések sorában először az előző kötetekhez készült Pótlások kerülnek közlésre 667