Tamás Attila szerk.: Irodalomtörténet, 1999. 30/80. évfolyam

Tanulmányok - Sánta Gábor: A XIX. századi magyar próza Budapest-képe 190–216. p.

SÁNTA GÁBOR 2. A felvilágosodás idején a magyar szellemiség műhelyei vidéken, min­denekelőtt a „mesterséges központban", Széphalmon, illetve Bécsben, vala­mint Erdély és a Felvidék egyes városaiban működtek.­ Azonban az egyetem Pest-Budára telepítése (1777), majd később az Akadémia (1830) és a Kisfa­ludy Társaság (1836) megszervezése, valamint a Nemzeti Színház felavatása (1837) Bessenyei és társai Hazafiai, illetve Tudós Magyar Társasága szellemé­ben, mindinkább centralizálta a hazai kulturális életet. Fellendülését jelentős mértékben segítette, hogy azon a századfordulón a könyvkiadók és könyv­kereskedők egyre nagyobb számban telepedtek le a fővárosban, ami kedve­zett a folyóirat-indításra vállalkozóknak. S ennek döntő szerepe lett a honi kultúra szerveződésének gyökeres megváltozásában, amelyet a legszembe­tűnőbben először talán a Tudományos Gyűjtemény fontosságának rohamos növekedése jelzett, a folyóirat révén ugyanis „a pesti értelmiségi központ jelentősen csökkentette Széphalom hatását".­ A főváros „felértékelődését" jelzi, hogy Bessenyei után Kazinczy is mind többször tartózkodott huzamosabb ideig Pest-Budán, Dugonics András, Batsányi János, Verseghy Ferenc, Kármán József és Virág Benedek pedig - át­menetileg vagy végérvényesen - le is telepedett ott. A jakobinus szervez­kedők kivégzése, illetve bebörtönzése rövid időre elbizonytalanította ugyan a honi kultúra felvirágoztatásáért a fővárosban munkálkodókat, de néhány tekintélyes főúr, mindenekelőtt Széchényi Ferenc tevékenysége ismét ösztön­zőleg hatott a megtorpanókra. Az 1803. december 10-én megnyíló Országos Könyvtár és a század első éveiben egymást követő nyelvész-afférok éppen úgy a szellemi élet pezsdülését jelzik, mint a Hacker-szállóban 1807 óta töb­bé-kevésbé folyamatosan működő magyar színtársulat. A folyóirat-alapítás kérdése is állandóan napirenden volt; Kazinczy maga is szorgalmazta a fővárosi irodalmároknál egy „tudományos Journal" megalapítását, melyet -miként azt Berzsenyi megállapította - „elkezdeni és folytatni sehol se lehetne jobban, mint Budán és Pesten".­ A tízes évek legelején az átmenetileg Pesten élő Kisfaludy Károly itt ismer­kedett meg Horvát Istvánnal, Szemere Pállal és Vitkovics Mihállyal. Kis­faludy 1817-ben végleg Pest-Budára költözött. A körülötte szerveződő Auró­ra-kör a húszas években már tartós tekintélyt szerzett a fővárosi irodalmi életnek. Ez különösen a Tudományos Gyűjtemény szerkesztését elvállaló Vö­rösmartynak és barátainak letelepedését követően, illetve Kazinczy halála után vált nyilvánvalóvá. (Jelképes, hogy 1828-ban Kazinczy és Kisfaludy első személyes találkozására éppen Pesten került sor, miként ez utóbbi és Széche­nyi között is ekkor és itt szövődik szoros baráti kapcsolat.) A növekvő számú újságokban és almanachokban - a Hébében, a Regélőben, a Rajzolatokban - publikálók, illetve az egyre több eredeti művet megjelentető szerzőink mind gyakrabban választják témáikat a pest-budai életből. (Pesti Furcsafi címmel 1836-ban már anekdotagyűjteményt is megjelentetnek.) 192

Next