Tamás Attila szerk.: Irodalomtörténet, 2001. 32/82. évfolyam
Tanulmányok - Lengyel András: József Attila önlét terminusáról 611–623. p.
LENGYEL ANDRÁS József Attila önlét terminusáról „[•••] az emberiség egész elmúlt nyelvét meg kell tanulnom mondattanilag, módszeresen - mert mit csináljak, ha költő voltom ellenére kényszerít a filozófia is?" „Te mindig »zavarosságaimat« vetetted szememre. Miért suhogtatsz most nádat fölöttem, amikor kezemben papír és ceruzajegyzetekkel olvasok és tanulok talán először komolyan?" József Attila - Vágó Mártának, 1928. nov. 16. (Vágó 1975. 185., 184.) 1. József Attila értekezői életműve rövid idő alatt született meg. Ha a kezdetet első, még gyerekfejjel írott alkalmi zsurnálkritikáitól számítjuk, másfél évtizedről van szó; ha ezektől a zsengéktől eltekintünk s csak a már elméleti fölkészülésről árulkodó írásaival indítjuk a pályát, mindössze egy évtizedre, az 1928 és 1937 közötti évtizedre sűrűsödik össze az értekezői oervre. Maga a szövegkorpusz nem is túl nagy, voltaképpen egyetlen kötetben elfér, s ezeknek a szövegeknek egy része is eleve befejezetlen vagy utólag megcsonkult töredék, följegyzés. Úgy gondolhatnánk tehát, az értekező József Attila másodlagos jelentőségű, ahogy az életmű recepciója is hosszú ideig ezt a látszatot erősítette. Magam, e tradíciót fölmondva, az értekező József Attila jelentőségét vallom, sőt, ki merem mondani, originális gondolkodóról van szó, aki kora legjelentősebb filozófiai törekvéseivel volt dialógusban, s azon a területen, ahol a legotthonosabban mozgott, azaz a műalkotásokról beszélve, elsőrangút produkált. Ezt belátni és igazolni, persze, nem egyszerű; egy ilyen belátáshoz sem a magyar filozófiatörténet-írás, sem a József Attila-textológia, sem a gondolkodástörténeti filológia eddigi teljesítménye nem elégséges. Úgy gondolom tehát, hogy a fölösleges viták elkerülése végett egyelőre (de csakis egyelőre) célszerű lenne fölfüggeszteni, mintegy zárójelbe tenni a gondolkodó József Attiláról való közvetlenül általánosító beszédet, s ehelyett elsősorban a textológiai és filológiai kérdésekre kellene koncentrálnunk. (Az elsietett, kellő textológiai és filológiai alapozás nélküli interpretáció kudarcára a József Attila-értelmezések története több figyelmeztető és elgondolkodtató példát is fölmutat. Ezeket azonban, tapintatból, nem szeretném most megnevezni. A gondolkodástörténeti filológia egyik lehetséges útja az értekezői életműben szereplő terminusok eredetének tisztázása. Ez önmagában sem egyszerű