Tamás Attila szerk.: Irodalomtörténet, 2001. 32/82. évfolyam

Tanulmányok - Dobos István: A szöveg történetisége – a történelem textualitása. Az újhistorizmus. [I.] 594–610. p.

A SZÖVEG TÖRTÉNETISÉGE - A TÖRTÉNELEM TEXTUALITÁSA. AZ ÚJHISTORIZMUS dolkodáshoz alkalomszerűen kapcsolódik, a kivételt talán csak Foucault kép­viseli. Olyan szerzők maradnak a háttérben így, mint Nietzsche, Valéry, Heidegger, Sartre, Lévi-Strauss, akik hangsúlyozták a történelmi rekonstruk­ciók fiktív jellegét, s akiknek a munkásságát Hayden White kiindulópontnak tekinti a történeti tudatról készített nagyszabású elemzésében. 1 9 A modern történetírás számára már régóta problémát jelentett a valósághű reprezentáció természete. Az irodalomtörténészek jobbára azt firtatták, me­lyek a „valósághű" (realistic) művészet „történelmi" összetevői. Hayden White kérdése arra vonatkozik, melyek a valósághű történetírás artisztikus elemei. Ha nem csalódom, az újhistorizmus nagy hangsúlyt fektet annak a kérdésnek a kidolgozására, amely az értelmezés tropologikus stratégiáinak következményeivel, illetve a fiktív elem történelmi elbeszélésben betöltött szerepével vet számot. (Csak reménykedhetem abban, hogy Joel Fineman elemzésre kiválasztott tanulmányának segítségével sikerül valamennyit megmutatnom a sajátos újhistorista érdeklődésből, sőt, szemléletből és mód­szerből is tanulmányom 5. fejezetében.) Az újhistorizmus szorosan kapcsolódik a női írás hagyományához, szö­vegelemzéseiben gyakran választ feminista kiindulópontot. Több értelmező­je számára viszont nem teljesen egyértelmű az irányzat kezdeményező sze­repe az irodalmi szöveginterpretáció területén, sőt, némely szigorúbb femi­nista, mint Judith S. Newton, régen meghonosított feminista érvek és olvasá­si stratégiák szerény hatásfokú újrahasznosításáról beszél ennek kapcsán. A feministák részéről megnyilvánuló gyanakvás másik oka, hogy a „nem-fe­minista újhistorizmus hajlamos a vezető szerepre törő ideológiák mindenre kiterjedő hatalmát túlhangsúlyozni - írja Judith Lowder Newton -, olyan ideológiákét, amelyeket értelemszerűen az uralkodó maszkulin értékrend hat át, és amelyeket gyakran úgy szokás beállítani, mint a kultúra mintáját, amely jellemzően mint univerzum épül fel". 2 0 A feministák közül mások ha­sonló kifogásokat emeltek a hatalom újhistorikus hangsúlyozása miatt, mert az újhistorikus kutatás elkerülhetetlenül a hatalomban lévő férfiak tanulmá­nyozására korlátozódik. III/2. A német recepció tanulságai A német elméleti gondolkodás befogadóképességéről tudnivaló, hogy az ne­hezen nyílik meg a kívülről érkező elméleti javaslatok előtt. A német recep­ciós helyzet jellemzéséhez példaként éppen az újhistorizmus első számú né­met szaktekintélyének, Moritz Basslernek az álláspontját említhetem, aki 1995-ben kijelentette, mások mellett, hogy „Az irodalomelméletet már évek óta nem Németországban csinálják." 2 1 A német szellemtudomány nehezen tudott tanulni a kívülről jött újhistorizmustól, mert nem azokat a kérdéseket tette fel, amelyekre az újhistorikusok válaszolni szeretnének. Niklas Luh­mann egy fontos összefüggésre hívta fel a figyelmet ezzel kapcsolatban: a 603

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék