Tamás Attila - Schein Gábor szerk.: Irodalomtörténet, 2003. 34/84. évfolyam
Tanulmányok - Vaderna Gábor: Emlékezet és felejtés, intentio és distentio. Esterházy Péter Harmonia Caelestis című regénye és Szent Ágoston 581–606. p.
hogy már gyerekkorában gondolt erre, hogy ír egy könyvet, amely körülötte élőkről mesél. Az előszót megmutatta édesapámnak, nagyon tetszett (édesapámnak). Ez csak részben az a könyv, mert az emlékezet véges és bizonytalan, és azon könyvek, melyek a valóságból teremtettek, többnyire csupán sápadt visszfényét adják: annak, amit láttunk és hallottunk." ESTERHÁZY, i. e., 330-331. 21 Vö. Georg G.IGGERS, A német historizmus. A német történetfelfogás Herdertől napjainkig, ford. TELEGDY Bernát-GUNST Péter, Bp., Gondolat, 1988,102-140. 22 BRAUN Róbert, Történelem, valóság, igazság , Holocaust, elbeszélés történelem, Bp., Osiris-Gond (Horror Metaphysicae), 1995,15. 23 Uo., 17. 24 Hayden White (vagy legalábbis a Metahistory) narrativizmusának középponti tézise az, hogy a történelmi eseményeknek nincsen inherens modalitásuk, önmagukban sem tragikusak, sem idilliek nem lehetnek, egyedül narrativizációjuk dönti el, milyen műfajú elbeszélés születik belőlük. Ezen elméletet óriási hatása mellett kemény bírálatok is érték, minek hatására maga White is változtatni kényszerült elképzelésein. A narrativista történettudományról és annak kritikájáról vö. GYÁNI Gábor, Történelem: tény vagy fikció? ” Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése, Bp., Napvilág, 2000, 48-70. Különösen: 63-70. „Nem vitás: White iskolateremtő historiográfus, aki nagyszámú bírálója mellett híveket és csodálókat is vonzott maga köré. Ennek egyszerű a magyarázata: valami olyasmire hívta fel a figyelmet, ami ma úgyszólván a levegőben van. Nevezetesen hogy a nyelv nem valamilyen semleges és átlátszó közvetítő médium, hanem konstitutív eszköz, amely gondolataink tartalmáért is felelős. Nem véletlen tehát, hogy a Metahistory megjelenése óta érzékelhetően megnőtt azoknak a történeti diskurzus-elemzéseknek a száma, melyeknek szerzői mind White köpönyegéből bújtak elő." Uo., 69. 25 BACSÓ Béla: Talapzat és szobor. Esterházy Péter: Harmónia caelestis, Jelenkor, 2000, 8. sz., 1048-1049. 26 SZIRÁK Péter: Nyelv által lesz. Esterházy Péter: Harmónia caelestis, Alföld, 2001,1. sz., 97. 27 BOJTÁR Endre, Esterházy Péter: Harmónia caelestis (Margináliák), 2000, 2001, 5. sz., 59. és 63. 28 BOMBITZ Attila, Akiről tudunk, akit sohase láttunk. Esterházy Péter: Harmónia Caelestis, Forrás, 2001, 5. sz., 74-71. 29 OLASZ Sándor, „Családfamászás". Esterházy Péter: Harmónia caelestis, Új Forrás, 2001, 7. sz., 41. 30 DOBOS István, Bevezetés az önéletírásba. Bevezetés és önértelmezés. Fogalmak lerombolása és újraalkotása, Alföld, 2002, 6. sz., 81. 31 Vö. Richard E. PALMER, A hermeneutika hat modern meghatározása. Bibliai egzegézis, filológia, Schleiermacher, Dilthey, Heidegger, Gadamer, ford. KÁLLAY Géza : A hermeneutika elmélete. Tanulmányok, szerk. FABINY Tibor, Szeged, JATEPress (Ikonológia és Műértelmezés 3.), 1998, 77-87. 32 Paul RICOEUR, Az interpretációk konfliktusa, ford. MARTONYI Éva , uo., 145. 33 „Minden tanítás vagy dolgokkal, vagy jelekkel kapcsolatos, de oly módon, hogy a dolgokat jelek útján ismerjük meg." SZENT ÁGOSTON, A keresztény tanításról, i. e., 40. (1,2,2) „A jel ugyanis nem más, mint az a dolog, amely lehetővé teszi, hogy az érzékszerveinkhez eljutó külső forma alapján valami más is eszünkbe jusson, így, ha nyomokat látunk, arra gondolunk, hogy állat járt arra, és ezek az ő nyomai; ha füstöt veszünk észre, akkor feltételezzük, hogy tűz van." Uo., 81. (2,1,1). 34 BÖRÖCZKI Tamás, Előszó , uo., 17-18. 35 Uo., 88-89 (2,7,9-10). 36 2Kor 5,7. 37 Uo., 98-99 (2,12,17). 38 BACSÓ, /'. .., 1048. 39 Immanuel KANT, Az ítélőerő kritikája, ford. PAPP Zoltán, Szeged, Ictus, 1997, 240. (49. §. Az elme azon képességeiről, amelyek a zsenit alkotják). 40 Paul DE MAN, Fenomenalitás és materialitás Kantnál . Esztétikai ideológia, ford. KATONA Gábor, Bp., Janus-Osiris, 2000, 54-79. 41 Jacques DERRIDA, Esszé a névről, ford. BOROS János-CSORDÁS Gábor-ORBÁN Jolán, Pécs, Jelenkor (oianoia), 1995, 6. 42 Uo., 83. 602