Kulcsár Szabó Ernő szerk.: Irodalomtörténet, 2007. 38/88. évfolyam
Tanulmányok - Vörös Boldizsár: Politikai propaganda, kultusz, szépirodalom. Guszev kapitány és társainak méltatásai 1945 és 1972 között 51–64. p.
POLITIKAI PROPAGANDA, KULTUSZ, SZÉPIRODALOM történeti Múzeum irattárában." Az író témaválasztásai, értékelései jól mutatják, hogy a két Illés-cikk - amelyek jelentőségét szerzőjük azzal is hangsúlyozta, hogy 1945-ben újra megjelentette azokat a Fogarasi Bélával közösen kiadott Magyarorosz történelmi kapcsolatok című kötetben, a Guszev-történetet ismertető szövegének átdolgozott változatát pedig az Igaz Szó március 13-i számában is. — fontos aktuálpolitikai célokat szolgált: a II. világháborúban vesztes Magyarországnak a korábbi évtizedekben erőteljes szovjetellenes propagandával megcélzott,s a „felszabadító" szovjet hadsereg atrocitásaitól is szenvedő lakosságok számára azt kellett bizonyítaniuk, hogy az oroszok már a múltban is támogatták a magyar szabadságküzdelmeket, a történelmi analógiák segítségével mintegy megalapozandó a kialakuló „szovjet-magyar baráti kapcsolatok"-at. A kitalált, ám megalkotójuk által valós történelmi személyiségekként ábrázolt figurák: Guszev százados és társainak esete 1946-1948-ban ismételten helyet kapott az Új Szó hasábjain. Hegedűs Géza 1946-ban cikket közölt egy ténylegesen élt, Rulikowski nevű tisztről, aki 1849-ben a cári intervenciós hadseregben szolgált, majd a magyar szabadságharc mellé állt és akit ezért ki is végeztek — 4 ILLÉS Béla, Orosz tisztek Kossuth Lajosért, Új Szó, 1945. február 10., 3. Illés Béla Guszev-történetével részletesen már foglalkozott: Árpád VON KLIMÓ, Vom Mars bis an die Donau. Der Rittmeister Alexej Gussev : Sozialistische Helden. Eine Kulturgeschichte von Propagandafiguren in Osteuropa und der DDR, szerk. Silke SATJUKOW - Rainer GRIES, Links, Berlin, 2002, 220-234., 293-295. Jelen munkám legkorábbi, de nem publikált változata — amely azt mutatta be, hogy Illés miként igyekezett saját cikkeivel és lábjegyzeteivel hitelesíteni Guszev kapitány és társai történetét — Árpád von Klimónak a fenti kötet alapjául szolgáló konferencián a Guszev-ügyről tartott előadásához kapcsolódó kommentárként hangzott el 2001. szeptember folyamán, Krakkóban. Újabban lásd VÖRÖS Boldizsár, Illés Béla „ Guszev-ügye" - avagy hogyan lett az írói kitalációból történelmi tény 1945 és 1951 között, Múltunk 2006/3., 214-225.; VÖRÖS Boldizsár, Illés Béla „Guszev-ügye" - avagy történelmi hitelesítés és hiteltelenítés cikkekkel és lábjegyzetekkel (megjelenés alatt). 5 ILLÉS Béla, Rákóczi és az oroszok; Orosz tisztek Kossuth Lajosért . FOGARASI Béla - ILLÉS Béla, Magyar—orosz történelmi kapcsolatok, Magyar-Szovjet Művelődési Társaság, Budapest, 1945, 25—30., 31-34.; ILLÉS Béla, Orosz tisztek Kossuth Lajosért. Visszaemlékezés a szabadságharcra, Igaz Szó 1945. március 13., 3. 6 Lásd ehhez pl. NAGY Péter Tibor, Az októberi forradalom és a Szovjetunió adaptációja az ellenforradalmi Magyarországon, Eszmélet 1990. november-1991. január, 71-80.; Boldizsár VÖRÖS, Die Darstellung der Sowjetunion an der Budapester antibolschewistischen Ausstellung im Dezember 1941. „Die apokalyptischen Tiefen des russischen Bolschewismus.", The European Paradigm Special edition of Sic Itur ad Astra, [1991.], 42—54.; SIPOS Balázs, Szovjetbarát és szovjetellenes nyilas propaganda 1939—1941, Múltunk 1996/2., 113-132.; PIHURIK Judit, Háborús propaganda és a harctéri naplók valósága. A 2. magyar hadsereg katonái a szovjet fronton, Történelmi Szemle, 2005/1—2., 99-127. ; Lásd ehhez pl. UNGVÁRY Krisztián, Budapest ostroma, Corvina, Budapest, 2005, 267-307., 311-315.; PETŐ Andrea, Női emlékezet és ellenállás. 1944 és 1945 Budapestjének története a társadalmi nemek olvasatában , Az elsodort város. Emlékkötet a Budapestért folytatott harcok 60. évfordulójára, 1944—45, I., szerk. MARKÓ György, Polgári, Budapest, 2005, 351-378. I IRODALOMTÖRTÉNET