Kulcsár Szabó Ernő szerk.: Irodalomtörténet, 2009. 40/90. évfolyam

Műelemzés - Kékesi Zoltán: Kálmán C. György: Élharcok és arcélek. A korai magyar avantgárd költészet és a kánon 117–120. p.

4 Hans Robert JAUSS, Literarische Tradition und Gegenwärtiges Bewußtsein der Modernität = UŐ., Lite­raturgeschichte als Provokation, Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1970, 11—66. Matei CALINESCU, Five Faces of Modernity: Modernism, Avant-Garde, Decadence, Kitsch, Postmodernism, Duke University Press, Durham, 1987. IRODALOMTÖRTÉNET • 2009/1 120 KÁLMÁN I. GYÖRGY: ÉLHARCOK ÉS ARCÉLEK a könyvnek az összefoglalását olvassa-e éppen, amelyet addig forgatott, vagy Italo Calvino szelleme kavarta össze a nyomdai íveket. Mindenesetre a modernségről először azt tudjuk meg, hogy korszakfogalomként a 18. századi és az utáni Euró­pát és „Ázsiát" (?) jelöli, „vagy akár még korábbi korokat is" (273.), a következő oldalon pedig azt, hogy szemben áll a „klasszikus episztémé"-vel (az utóbbi alatt Foucault durván a 17-18. századot értette), majd ugyanitt az avantgárdot „a par excellence modern"-ként említi a szöveg. A modernség fogalmáról számos mérté­kadó munka született, ezért a zavart rendszerezendő inkább Hans Robert Jauss és Matei Calinescu írásaihoz utalnám az olvasót.­ Az utolsó oldalakon (281-284.) végre megtaláljuk az összefoglalást, amely szerint a könyvben tárgyalt szövegek — szemben a kanonikus Kassákkal — máig megtartották „másságukat" és „felfor­gató jellegüket". (282.) Ezt azonban az olvasottak fényében sem elfogadni, sem megcáfolni nem lehet, erről a „másságról" ugyanis csak szorosabb olvasatok men­tén lehetne megmondani, valóban magában foglalja-e a kánonnal szembeni fel­forgatás esélyét, vagy sem. (Balassi Kiadó, Budapest, 2008.)

Next