Kulcsár Szabó Ernő szerk.: Irodalomtörténet, 2009. 40/90. évfolyam

Műelemzés - Imre László: Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete 101–108. p.

Imre László Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete Közismert, ám mégis lázálomszerűen groteszk tény, hogy a legnagyobb (vagy legalábbis a legismertebb) magyar költőről nincs olyan monográfia, amely közép­iskolások, bölcsészhallgatók számára megbízható támpontot jelentene, az életút és a művek dolgában a legfontosabb és a leginkább kikezdhetetlen tudnivalókat közvetítené. Még Horváth János, illetve Illyés Gyula könyvén is rajta hagyta nyomát a kor és a feladat, amikor és amilyen szándékkal íródott, s ami a mából tekintve nem feltétlenül szemlélhető háborítatlan egyetértéssel, holott a 20. szá­zadi magyar tudományosság és kultúra olyan óriásairól van szó, akikről vita­partnereik is csak nagy tisztelettel szólhattak. Kerényi Ferenc, aki színháztörténészként és textológusként méltán vívott ki kivételes tekintélyt, most megjelent könyvével ezt a hiányt részben pótolja, rész­ben nem. Pótolja, mert végre politikai és ízlésbeli részrehajlás nélkül, mindenki számára elfogadhatóan rajzolja meg Petőfi pályáját (tehát nem a baloldali, szo­cialista forradalmár dicsőségét, de nem is csődjét láttatva), ugyanakkor mégsem pótolja, mert figyelme túlnyomólag a biográfiára irányul, s csak kisebb mérték­ben költészettörténeti folyamatokra. Tény, hogy Petőfi befogadásának, oktatásbeli megszerettetésének nagyon sokat ártott az 1950-es évektől domináló (igaz, folyton csökkenő egyoldalúságú) túlpolitizált interpretáció. A NEKOSZ-os idők után, de kivált a hatvanas évektől teljesen eredménytelennek bizonyult a szabadsághős, az osztályharcos Petőfi idea­lizálása az elképesztő talentumú, zseniális költő kivételes nagyságának megérte­tése helyett. (Mondanunk sem kell: ez utóbbi a jóval nehezebb feladat!) S a helyzet az utóbbi két évtizedben sem javult sokat: ebben a nem lebecsülhető témakörben a rendszerváltás „elmaradt mind az ideológiai, mind a poétikai, mind a módszer­tani princípiumok tekintetében." (Margócsy István, Petőfi Sándor, Kísérlet, Korona, Bp., 1999, 136.) Ha ehhez hozzávesszük az irodalom presztízsének általános ha­nyatlását, akkor a „vétkes mulasztás" enyhe kifejezés ennek az anomáliának a SZEMLE 101

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék