Kulcsár Szabó Ernő szerk.: Irodalomtörténet, 2009. 40/90. évfolyam
Tanulmányok - Szűcs Zoltán Gábor: „Reménységtől s félelemtől szabad lélek”. Diszkurzív politológiai esettanulmány Kazinczy Ferencről és a működő rendi alkotmány korának politikai kultúrájáról 428–461. p.
SZŰCS ZOLTÁN GÁ130R A helyzetet tovább bonyolítja, hogy e történetet ezúttal egy önkényesen megválasztott — nézőpontból, a „félelem" és „reménység" motívumának perspektívájából kell rekonstruálnunk, szükségképpen kiemelve bizonyos, más szempontból nézve kevésbé jelentős részleteket, s figyelmen kívül hagyva a máshonnan nézve esetleg alapvetően fontosnak tetszőeket. Különös figyelmet érdemelnek ebből a szempontból az olyan szerzők, akiket Kazinczy maga is úton-útfélen idéz, s akik töretlen népszerűségnek örvendenek a 18. század folyamán, így például Cicero.56 Vagy Seneca, akit Kazinczy (gyakran Epiktétosz mellett), mint par excellence sztoikus szerzőt idéz,57 s akinek nem csak Erkölcsi levelei lettek még diákkorában kedvelt olvasmányai, egyik tanára, Szathmári Paksi Sámuel biztatására és felügyelete mellett (s aki a belőle készített excerptumait átnézte),58 de egyéb írásai is, különösen börtönéveiben.59 illetve a kora újkori neosztoicizmus kultikus szerzőjévé vált és a kortörténetírásra, s ekként a politikáról való gondolkodásra is tartós hatással lévő Tacitus, akinek Agricoláját több alkalommal, például az édesanyjáról írandó eulogiuma kapcsán is műfaji mintaként emlegeti,60 s akinek Justus Lipsius által készített kiadását Kazinczy maga is birtokolja, s majd egyéb könyvek között ezt is Dessewffy Józsefnek akarja ajándékozni, aki azonban inkább megvenné, mint hogy ingyen elfogadja a Kazinczy által felajánlott munkákat.61 Cambridge UP, Cambridge, 1991, 479-498.; John PROCOPÉ, Greek and Roman Political Theory = The Cambridge History of Medieval Political Thought, 21—36.; LONG, Hellenisztikus filozófia; Jan PAPY, Neosztoicizmus és humanizmus. Új Seneca-olvasatok Lipsius „Manuductio ad Stoicam Philosophiam" című művében, ford. SCHEER Katalin, Világosság 2006/11-12., 23-42. Magyar kontextusban lásd KLANICZAY Tibor, Reneszánsz és barokk. Tanulmányok a régi magyar irodalomról, Szukits, Szeged, 1997. (Fontos kritikai megjegyzéseket fogalmaz meg Klaniczay koncepciójával szemben KESERŰ Bálint, A magyar protestáns-polgári későhumanizmus néhány problémája, JATE ВТК, Szeged, 1966.); BENE, /. Т. 56 KazLev XIX., 4501. levél: Kazinczy - Gr. Dessewffy Józsefnek. Újhely, Június 30d. 1825. 37 Például KazLev IV., 966. levél: Kazinczy — Révai Miklósnak. Széphalom, Abaújban, S. A. Ujhelyhez egy órányira, Aug. 5d. 1806.; KazLev IV., 985. levél: Kazinczy Id. A. Wesselényi Miklósnak. Széphalom, 3d. Septbr. 1806.; KazLev IV., 989. levél: Kazinczy - Cserey Farkasnak [?]. Széphalom, Septbr. 7d. 1806.; KazLev V., 1259. levél: Kazinczy — Szentgyörgyi Józsefnek. Széphalom, Mart. 18d. 1808. 58 KAZINCZY Ferenc, Az én életem, kiad. SZILÁGYI Ferenc, Magvető, Budapest, 1987. KazLev III., 579. levél: Kazinczy - Puky Ferencznek. Er-Semlyén, 3d. Mart. 1803. De, emlékei szerint hasonlóan járt Szulyovszky Menyhért fogolytársa is, aki a Pályám emlékezete szerint: „Szóról-szóra leírá itt öt holnap alatt Senecát, hogy unalmait elverje, megszeretvén ezt a predikálgató bölcset és a rómaiakat, kiket eddig, elfogva a franciák józan, játékosan és fercsegve ömlő s antitézisekkel felcifrázott írásaiktól, nem olvasa, nem ismere." KAZINCZY Ferenc, Fogságom naplója, Osiris, Budapest, 2000. 60 KazLev X., 2351. levél: Kazinczy - Kis Jánosnak. Er-Semlyén, Dec. 2d. 1812. 61 KazLev XIX., 4505. levél: Gr. Dessewffy József és Dulházy Mihály - Kazinczynak. Kassa, Júl. Bikán 1825. 446 IRODALOMTÖRTÉNET • 2009/4