Irodalomtörténet, 2011. 42/92. évfolyam

2011 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Jablonczay Tímea: A nem nemzeti kisajátítása Szentmihályiné Szabó Mária Zrínyi Ilona című regényében

TANULMÁNYOK A NEM NEMZETI KISAJATÍTÁSA élet és irodalom között.” E szerződés tette lehetővé az olvasó számára, hogy az „is­merős egzotikussá és az egzotikus ismerőssé” váljon.34 Az ilyen történelmi, életrajzi regényeknél viszont a realista regény olyan implikációi kerülnek előtérbe, ame­lyek nem ezen a szerződésen alapultak. Arra szólítják fel az olvasót, hogy a képzel­tet azonosítsa a valóssal, az „élettel”. Nem csoda tehát, hogy az olvasó számára nem nyújtja az idegenség élményét és a nagy történelmi alak sem tud ismerőssé változ­ni. (Nem tudja elérni, hogy a valós események imagináriussá, a képzelt események valószerűvé váljanak.) Az imaginárius nemzeti közösség metaforicitása, a repre­zentáció temporalitása Zrínyi Ilona történetét mozdulatlan élőképbe merevíti. Az események sora minták, romantikus sablonok szerint íródik, miközben a valódiság és lényegszerűség látszatát kelti. Az elképzelt közösség narratívája nem tudja elrejteni a jelölés instabilitásra és a felszíni homogenitásra törekvés feszültsé­gét, mely a műfaj sajátos temporalitásának tekintetében is kiütközik. A nemzetről szóló narratíva az önkényesen használt jelek terét hozza létre, vagyis az eredetre, a nemzetre mint az allegória jelöltjéhez próbálja kötni magát, de csak a szignifi­­káció metonimikus eltolásait, ismétléseit tudja kitermelni.35 A nemzeti idő stabil, homogén ideje egyidejűséget akar láttatni, eltüntetvén a különbözőséget, miköz­ben mégis láthatóvá lesz az időbeli elcsúszás, a történelmi idők mássága. A meto­nimikus elcsúszás pedig éppen a társadalmi nemi-diszkurzív gyakorlatok tekinte­tében válik tapasztalhatóvá. Szentmihályiné regényében a nemzeti narratívában kijelölt női szubjektivitás a múltbelinek tételezett mintára épül, és egy olyan konst­ruált szerepet tekint adottnak, természetesnek, és olvas vissza a 17. századba, me­lyet a 20. század húszas—harmincas éveinek nemzeti nyilvános terében tekintet­tek társadalmilag érthetőnek és elfogadottnak. Minthogy a múlt a jelennel való viszonyában nyer értelmet, de a jelen konstrukciójához tartozó múlt kiválasztása korlátozott, következésképpen másmilyen múltat és hozzá tartozó női szerepet nem tudtak volna elfogadni, egy másfajta női alak élettörténete nem is rajzolód­hatott volna ki Zrínyi Ilona életéből. A múltba visszaolvasott élettörténeti konst­rukció kollektív emlékezetben betöltött helyét a Szentmihályiné jelene számára érthető társadalmi szerepként olvashatjuk, melyet intézményesített formák jelöl­tek ki, és tartottak fenn. A nők számára nők által íródó történelmi, életrajzi re­gényekben megképződő, szubsztancia látszatát keltő sajátos genderkonstrukciót, nagyasszony szerepet férfiak konstruáltak nőknek. Meghatározó természetesen a műfaj használati módja, receptivitása, a poétika olvasói kódra hagyatkozása. E téren elmondható, hogy a regényben a nemzet egy­felől egy imagináriusan megalkotott örökké létező forma manifesztációjaként 34 Hayden White, A modern esemény, ford. Scheibner Tamás , Tudomány és művészet között. A modern történelemelmélet problémái, szerk. Kisantal Tamás, L’Harmattan — Atelier, Budapest, 2003, 266. 35 Vö. Bhabha, I. m. 503

Next