Irodalomtörténet, 2011. 42/92. évfolyam
2011 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Jablonczay Tímea: A nem nemzeti kisajátítása Szentmihályiné Szabó Mária Zrínyi Ilona című regényében
TANULMÁNYOK A NEM NEMZETI KISAJATÍTÁSA élet és irodalom között.” E szerződés tette lehetővé az olvasó számára, hogy az „ismerős egzotikussá és az egzotikus ismerőssé” váljon.34 Az ilyen történelmi, életrajzi regényeknél viszont a realista regény olyan implikációi kerülnek előtérbe, amelyek nem ezen a szerződésen alapultak. Arra szólítják fel az olvasót, hogy a képzeltet azonosítsa a valóssal, az „élettel”. Nem csoda tehát, hogy az olvasó számára nem nyújtja az idegenség élményét és a nagy történelmi alak sem tud ismerőssé változni. (Nem tudja elérni, hogy a valós események imagináriussá, a képzelt események valószerűvé váljanak.) Az imaginárius nemzeti közösség metaforicitása, a reprezentáció temporalitása Zrínyi Ilona történetét mozdulatlan élőképbe merevíti. Az események sora minták, romantikus sablonok szerint íródik, miközben a valódiság és lényegszerűség látszatát kelti. Az elképzelt közösség narratívája nem tudja elrejteni a jelölés instabilitásra és a felszíni homogenitásra törekvés feszültségét, mely a műfaj sajátos temporalitásának tekintetében is kiütközik. A nemzetről szóló narratíva az önkényesen használt jelek terét hozza létre, vagyis az eredetre, a nemzetre mint az allegória jelöltjéhez próbálja kötni magát, de csak a szignifikáció metonimikus eltolásait, ismétléseit tudja kitermelni.35 A nemzeti idő stabil, homogén ideje egyidejűséget akar láttatni, eltüntetvén a különbözőséget, miközben mégis láthatóvá lesz az időbeli elcsúszás, a történelmi idők mássága. A metonimikus elcsúszás pedig éppen a társadalmi nemi-diszkurzív gyakorlatok tekintetében válik tapasztalhatóvá. Szentmihályiné regényében a nemzeti narratívában kijelölt női szubjektivitás a múltbelinek tételezett mintára épül, és egy olyan konstruált szerepet tekint adottnak, természetesnek, és olvas vissza a 17. századba, melyet a 20. század húszas—harmincas éveinek nemzeti nyilvános terében tekintettek társadalmilag érthetőnek és elfogadottnak. Minthogy a múlt a jelennel való viszonyában nyer értelmet, de a jelen konstrukciójához tartozó múlt kiválasztása korlátozott, következésképpen másmilyen múltat és hozzá tartozó női szerepet nem tudtak volna elfogadni, egy másfajta női alak élettörténete nem is rajzolódhatott volna ki Zrínyi Ilona életéből. A múltba visszaolvasott élettörténeti konstrukció kollektív emlékezetben betöltött helyét a Szentmihályiné jelene számára érthető társadalmi szerepként olvashatjuk, melyet intézményesített formák jelöltek ki, és tartottak fenn. A nők számára nők által íródó történelmi, életrajzi regényekben megképződő, szubsztancia látszatát keltő sajátos genderkonstrukciót, nagyasszony szerepet férfiak konstruáltak nőknek. Meghatározó természetesen a műfaj használati módja, receptivitása, a poétika olvasói kódra hagyatkozása. E téren elmondható, hogy a regényben a nemzet egyfelől egy imagináriusan megalkotott örökké létező forma manifesztációjaként 34 Hayden White, A modern esemény, ford. Scheibner Tamás , Tudomány és művészet között. A modern történelemelmélet problémái, szerk. Kisantal Tamás, L’Harmattan — Atelier, Budapest, 2003, 266. 35 Vö. Bhabha, I. m. 503