Irodalomtörténet, 2015. 96. évfolyam
2015 / 3. szám - TANULMÁNY - Szilágyi Márton: A vers napja. Petőfi Sándor: Nemzeti dal
308 TANULMÁNYOK követelésének első, még enyhe változatával), amelynek az erőteljesebbé és határozottabbá tételére a pesti radikálisok is készen voltak támogatólag valamiféle, számukra elérhető eszközt bevetni. Ezt a támogatást pedig az országgyűlés meghatározó liberális figurái igényelték is, már csak az országgyűlés két táblájának még érezhető tétovázása és megosztottsága miatt is. Persze ez nyilvánvalóan parlamenten kívüli nyomásgyakorlás lehetett csak, mintegy elősegítvén az országgyűlés azon törekvését, hogy a kiszámíthatatlan helyzetre törvényes megoldás szülessen. Ezért merülhetett föl egy március 19-re tervezett, ún. „reformlakoma” megszervezése - az ötletnek volt némi bizonytalansága, hiszen egy francia eredetű tömegmegmozdulásra készültek, s ennek Magyarországon nem volt hagyománya. Az időpontot az indokolta, hogy a József-napi vásár miatt eleve sok érdekelt volt Pestre várható, s így könnyebben lehetett tömeget szervezni — persze ennek a módozatai sem voltak még kipróbálva. Színhelyül Rákos mezeje merült föl — azaz egy városon kívüli, lakatlan terület, amelynek ugyanakkor szimbolikus jelentősége volt, hiszen a középkori magyar országgyűlések egykori, az irodalomban már hosszú ideje mitizált helyszíne volt. Erre az alkalomra egy petíció összeállításával készültek: március 9-én az Ellenzéki Kör így bízta meg Irinyi Józsefet egy aláírásgyűjtésre alkalmat adó petíció kidolgozásával. Ehhez képest a tervezett reformlakoma helyszíne már a cselekvési koncepciók belső feszültségét mutatja, hiszen az állatvásárok helyszínéül használt Rákoson a vásár miatt ott elérhető tömeg nagy része nyilván az országos politikába való bekapcsolódáshoz jogokkal nem rendelkezőkből állt volna, s így az ő révükön elérhető nyomásgyakorlás jócskán túllépett volna a rendi politizálás addigi keretein. Ám az események felgyorsulása miatt az eredeti tervek módosultak. Előrehozták a tervezett akciót a március 13-i bécsi forradalom hírére (az erről szóló hír március 14-én ért Pestre a bécsi gőzhajóval), s így a petíció azonnali nyilvánosságra hozatala mellett döntöttek. Petőfi az Ellenzéki Kör ezt elhatározó gyűlésén sem vett részt, de az események előkészítésében sem játszott komolyabb szerepet. Azt sem tudni, március 14-én ott volt-e Pilvaxban. Igazi közreműködése március 15-re maradt, amikor már reggel átvette a kezdeményezést: nem csoda, hogy az első találkozó- és gyülekezőhely az ő lakása volt (amely persze Jókai Mórral közös volt, s a helyszínt az is indokolta, hogy Jókai itt kezdett el dolgozni a 12 pont összeállításán, később Bulyovszky Gyulával együtt). Ebben a helyzetben erősen előkészítetlen maradt az, amit voltaképp az ekkor már az Ellenzéki Körhöz csatlakozott, a Pilvaxhoz kötődő társaság akart. A reformlakoma időszerűtlenné vált, a tervezett helyszín és a tömegmozgósítás alkalma is eltűnt. A petíció sem látszott már ekkor jó ötletnek. Az eredeti tervből csupán az maradt meg, hogy mindenképpen kell egy mozgósítani képes vers ezt a szöveget, a Nemzeti dalt Petőfi írta meg. Saját szavai szerint ez még március 13-án készült, azaz akkor, amikor még nem volt szó egy másik cselekvési tervről. Petőfi a naplónak nevezett, de 5 A helyzet elemzésére: Kosáry Domokos, Kossuth Lajos a reformkorban, második, bővített kiadás, Osiris, Budapest, 2002, 449. skk. 6 Rákos mezejének szimbolikájára és ennek irodalmi felhasználására lásd Kerényi Ferenc, Pest vármegye irodalmi élete 1790-1867, Pest Megyei Monográfia Közalapítvány, Budapest, 2002, 270-282. 7 Kerényi, Petőfi Sándor élete és költészete, 358-360.