Iskolakultúra, 1995/1 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1-2. szám - SZEMLE - Kovács Katalin: Másság és tolerancia: egy pedagógiai modell: a Holocaust tanítása
SZEMLE Jóllehet a csoportvezetés mintaszerűen összehangolt volt, és nemzetiségünktől, életkorunktól függetlenül mindenféle tevékenységben részt vettünk, s csakhamar összetartozó csoportokat alkottunk, a tanárok és a résztvevők sokfélesége, különbözősége nyilvánvaló volt, s e tekintetben nemcsak az egyéni színekről van szó, hanem mentalitásbeli és kulturális különbségek is akadtak. Az amerikai gyakorlat szerint egy előadás nem a „tessék mondani, mi majd csendben jegyzetelünk” formában valósul meg, hanem élő interakció, melyben a közbeszólás, a keresztkérdés, az ellentmondás az előadó által elvárt, előre bekomponált rész. Ez a módszer még szokatlan volt számunkra, főleg a kelet-európai egyetemek előadási gyakorlatához szokottak számára. Az idegen nyelven való hozzászólás izgalmát - ha nincs jártasságunk benne - mind-mind másként küzdjük le. Két orosz résztvevő például először mindig megbeszélte, hogy mit akarnak mondani, nem zavartatva magukat attól, hogy a többieket ezzel zavarják. Az egyik holland résztvevő mosolyogva közölte, hogy gyengén tud angolul, s ha meg akarjuk tudni, mi a véleménye, várjuk ki, míg a szavakat keresgélve lassan megfogalmazza. Ugyanez cseh változatban: a honfitárs segít tolmácsolni. Az öt bolgár résztvevő a hét első napjaiban kis csoportban járt-kelt, egy asztalnál étkeztek, a szünetekben alig szóltak máshoz. Időbe telt, amíg társaságukban nem éreztük betolakodónak magunkat, amíg egyéni, és nemcsak kollektív véleményt lehetett kicsalni belőlük. Ezek persze esetleges megnyilvánulási formák, nem is az általánosítás kedvéért említjük őket. De ha egy tanfolyam célja a dialógus kialakítása, különleges érzékenységet kell tanúsítanunk a kommunikációs és kulturális különbségek iránt. Vannak, akiknek már volt alkalmuk megtanulni és gyakorolni, hogyan kell és lehet nemzetközi társaságban és színtéren megjelenni, fellépni. Nekünk, magyaroknak is szükségünk van arra, hogy utazzunk. Természetesen másfajta érzékenységek is működtek. Legtöbbünk nem úgy jár-kel egy társaságban, hogy rögtön tudja, ki a zsidó és ki nem. Kinek jut eszébe, hogy egy egyszerű kérdés - „Mi a keresztneved?” - is célt téveszthet? A náci propaganda torz zsidókarikatúráit szemlélhetjük ugyan elegáns távolságtartással, hiszen csak oktatási segédanyagról van szó, de ha a mellettünk ülő csoporttársnak sábeszdekli van a fején? Ha vele kell beszélgetnünk a képekről? Az ember zavarban van, mert nem szokott ilyen hely ezekhez, nincs meg a szókincse és gyakorlata ahhoz, hogy nyíltan és őszintén beszéljen a kérdésről. Magyarországon a legjobb esetben a hideg futkos a hátunkon, ha zsidó - nem zsidó dichotómiára bukkanunk az újságokban. A botrány és a társadalmi méretű elfojtás végletei között hiányzik a nyílt és egészséges párbeszéd. Jó volt egy olyan környezetben mozogni, ahol az ember gondolkodni és beszélni kényszerült ezekről a dolgokról. Terjeszkedés A Holocaust és az emberi viselkedésminták című svájci tanfolyam töredékes bemutatása talán jól példázza, hogyan működik a Facing History és az AED Alapítvány. Elkötelezett irányító gárda, tantervfejlesztést bátorító mentalitás, megújulási és terjeszkedési képesség, megjelenés a nemzetközi színtéren, jó programszervezés - ezek eredménye a két alapítvány sikeres működése. Egy, az eddigi anyagi támogatásokat jól befektető, eredményesen működő alapítvány könnyen talál további szponzorokat. Tény, hogy az Egyesült Államokban egészen más hagyományai vannak az anyagi támogatás megszerzésének, mint mifelénk. A „fund-raising” alapvetően jobb esélyekkel indul a nem-európai kvótákkal működő amerikai adózási rendszerben, mint nálunk, ahol csupán most kezdünk a non-profit szervezetek iskolájába járni. Reméljük, ezen a téren is tanulékonynak bizonyulunk. Ami a szóban forgó témát, a Holocaust történetét illeti, önmagában is fontos, hogy új módon közelítsük meg, és jelen legyen a magyar iskolákban is. A Facing History tanterve csak egyetlen példa arra, hogyan lehet egy adott történelmi téma kapcsán napjaink problémáit, jelenségeit célba venni. Minden társadalmi közegben meghatározó lehet az a kérdéskör, melyet a Facing History a Holocaust kapcsán besorolt a tananyagai közé. (Ismétlésként: Az önkifejezés. Sztereotípiák. Diszkrimináció. Tolerancia. Szabadság. Napi 115