Iskolakultúra, 1995/1 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1-2. szám - SZEMLE - Kovács Katalin: Másság és tolerancia: egy pedagógiai modell: a Holocaust tanítása

SZEMLE Jóllehet a csoportvezetés mintaszerűen összehangolt volt, és nemzetiségünktől, élet­korunktól függetlenül mindenféle tevékenységben részt vettünk, s csakhamar összetar­tozó csoportokat alkottunk, a tanárok és a résztvevők sokfélesége, különbözősége nyil­vánvaló volt, s e tekintetben nemcsak az egyéni színekről van szó, hanem mentalitásbeli és kulturális különbségek is akadtak. Az amerikai gyakorlat szerint egy előadás nem a „tessék mondani, mi majd csendben jegyzetelünk” formában valósul meg, hanem élő interakció, melyben a közbeszólás, a keresztkérdés, az ellentmondás az előadó által elvárt, előre bekomponált rész. Ez a mód­szer még szokatlan volt számunkra, főleg a kelet-európai egyetemek előadási gyakorla­tához szokottak számára. Az idegen nyelven való hozzászólás izgalmát - ha nincs jár­tasságunk benne - mind-mind másként küzdjük le. Két orosz résztvevő például először min­dig megbeszélte, hogy mit akarnak mondani, nem zavartatva magukat attól, hogy a többieket ezzel zavarják. Az egyik holland résztvevő mosolyogva közölte, hogy gyengén tud angolul, s ha meg akarjuk tudni, mi a véleménye, várjuk ki, míg a szavakat keresgélve lassan meg­fogalmazza. Ugyanez cseh változatban: a honfitárs segít tolmácsolni. Az öt bolgár résztvevő a hét első napjaiban kis csoportban járt-kelt, egy asztalnál étkeztek, a szünetekben alig szól­tak máshoz. Időbe telt, amíg társaságukban nem éreztük betolakodónak magunkat, amíg egyéni, és nemcsak kollektív véleményt lehetett kicsalni belőlük. Ezek persze esetleges megnyilvánulási formák, nem is az általánosítás kedvéért em­lítjük őket. De ha egy tanfolyam célja a dialógus kialakítása, különleges érzékenységet kell tanúsítanunk a kommunikációs és kulturális különbségek iránt. Vannak, akiknek már volt alkalmuk megtanulni és gyakorolni, hogyan kell és lehet nemzetközi társaságban és színté­ren megjelenni, fellépni. Nekünk, magyaroknak is szükségünk van arra, hogy utazzunk. Természetesen másfajta érzékenységek is működtek. Legtöbbünk nem úgy jár-kel egy társaságban, hogy rögtön tudja, ki a zsidó és ki nem. Kinek jut eszébe, hogy egy egyszerű kérdés - „Mi a keresztneved?” - is célt téveszthet? A náci propaganda torz zsidókarika­túráit szemlélhetjük ugyan elegáns távolságtartással, hiszen csak oktatási segédanyag­ról van szó, de ha a mellettünk ülő csoporttársnak sábeszdekli van a fején? Ha vele kell beszélgetnünk a képekről? Az ember zavarban van, mert nem szokott ilyen hely ezekhez, nincs meg a szókincse és gyakorlata ahhoz, hogy nyíltan és őszintén beszéljen a kérdésről. Magyarországon a legjobb esetben a hideg futkos a hátunkon, ha zsidó - nem zsidó dichotómiára bukka­nunk az újságokban. A botrány és a társadalmi méretű elfojtás végletei között hiányzik a nyílt és egészséges párbeszéd. Jó volt egy olyan környezetben mozogni, ahol az ember gondolkodni és beszélni kényszerült ezekről a dolgokról. Terjeszkedés A Holocaust és az emberi viselkedésminták című svájci tanfolyam töredékes bemuta­tása talán jól példázza, hogyan működik a Facing History és az AED Alapítvány. Elköte­lezett irányító gárda, tantervfejlesztést bátorító mentalitás, megújulási és terjeszkedési képesség, megjelenés a nemzetközi színtéren, jó programszervezés - ezek eredménye a két alapítvány sikeres működése. Egy, az eddigi anyagi támogatásokat jól befektető, eredményesen működő alapítvány könnyen talál további szponzorokat. Tény, hogy az Egyesült Államokban egészen más hagyományai vannak az anyagi támogatás megszer­zésének, mint mifelénk. A „fund-raising” alapvetően jobb esélyekkel indul a nem-európai kvótákkal működő amerikai adózási rendszerben, mint nálunk, ahol csupán most kez­dünk a non-profit szervezetek iskolájába járni. Reméljük, ezen a téren is tanulékonynak bizonyulunk. Ami a szóban forgó témát, a Holocaust történetét illeti, önmagában is fontos, hogy új módon közelítsük meg, és jelen legyen a magyar iskolákban is. A Facing History tanterve csak egyetlen példa arra, hogyan lehet egy adott történelmi téma kapcsán napjaink prob­lémáit, jelenségeit célba venni. Minden társadalmi közegben meghatározó lehet az a kér­déskör, melyet a Facing History a Holocaust kapcsán besorolt a tananyagai közé. (Is­métlésként: Az önkifejezés. Sztereotípiák. Diszkrimináció. Tolerancia. Szabadság. Napi­ 115

Next