Iskolakultúra, 1995/1 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3-4. szám - SZEMLE - Newton, Isaac: A világ rendszeréről
SZEMLE hogy éppen ennek megmagyarázására gondolták ki eredetileg a szilárd pályákat. Az újabb filozófusok, így Kepler és Descartes, az örvények létezésének posztulálásával, mások pedig, mint Borelli, Hooke és honfitársaink közül néhányan, vagy az impulzus, vagy a vonzás elvének segítségével akarják megmagyarázni. A mozgás törvénye szerint ugyanis bizonyos, hogy ehhez valamiféle erőhatásra van szükség. A mi szándékunk mármost ennek az erőnek a mennyiségét és tulajdonságait feltárni, és a mozgatott testekre kifejtett hatását matematikai módszerrel megvizsgálni, hogy pedig ne hipotetikusan határozzuk meg, hogy mifajta erő ez, mindig centripetális erőnek fogjuk nevezni azt az erőt, amely egy test középpontja felé irányul; vagyis a középpont neve után circumsolárisnak azt, amely a Nap felé irányul, circumterrestrálisnak azt, amely a Föld felé, circumsoviálisnak azt, amelyik a Jupiter felé irányul, és hasonlóképpen a többit. Arról, hogy az összes bolygó a Nap körül kering A bolygók által kifejtett erőket öszehasonlítván láttuk, hogy a circumsoláris erő valamennyinél több mint ezerszerte nagyobb. Egy ilyen erő hatására pedig a Naprendszeren belül, sőt kívül levő valamennyi testnek szükségképpen egyenesen a Napba kellene zuhannia, hacsak valamely más mozgás el nem téríti őket. S ez alól még a Föld sem kivétel. A Hold bizonnyal a bolygók fajtájából való, és ugyanazon vonzásoknak van kitéve, ugyanis a circumterrestrális erő tartja a pályáján. Hogy pedig a Föld és a Hold egyaránt a Nap felé vonzódik, azt fentebb már bizonyítottuk, és hasonlóképpen azt is, hogy az összes testek mind közönségesen a vonzás törvényének vannak alávetve. Ha mármost ezen testek valamelyikét megfosztanánk Nap körüli mozgásától, akkor (a LXXVI. tétel alapján) a Naptól való távolságából kiszámíthatjuk, hogy mennyi idő alatt zuhanna bele a napba, nevezetesen annyi idő alatt, mint a fele távolságban végzett keringés periódusidejének a fele, s ez az idő úgy aránylik a bolygó keringési idejéhez, mint 1 aránylik a 2 négyzetgyökének négyszeres szorzatához. Eszerint a Vénusz 40 nap alatt, a Jupiter 2 év és 1 hónap alatt, a Föld és a Hold együtt 66 nap és 19 óra alatt zuhanna bele a Napba. Mivelhogy pedig ez nem következik be, a testek szükségképpen más irányba mozognak, és hozzá nem akármilyen mozgással, mert a zuhanás megakadályozására eléggé nagy sebesség szükségeltetik. Ezen a ponton érvénybe lép tehát a bolygók késleltetett zuhanására vonatkozó érv. Ha ugyanis a circumsoláris erő nem a bolygók lassúbbodásának mértékében, négyzetes arányban csökkenne, akkor az eltérés hatására belezuhannának a Napba; példának okáért, ha valamely bolygó mozgása, a többi körülmény változatlansága mellett, kétszer lassúbbá válna, akkor a bolygó pályán tartásához a circumsoláris erő negyedrésze is elégséges lenne, s így a fennmaradó háromnegyed rész erő hatására belezuhanna a Napba. Ennélfogva a bolygók, a Szaturnusz, Jupiter, Mars, Vénusz és a Merkúr valójában nem lassulnak le a perigeumban, nem is válnak stacionáriussá, sem pedig visszafelé nem mozognak. Mindez csak látszólagos, azok az abszolút mozgások viszont, melyekkel pályáikon maradnak, mindig egyirányúak és közel egyenletesek. Hogy pedig e mozgásokat a Nap körül végzik, már bebizonyítottuk, s ebből az is következik, hogy a Nap mint az abszolút mozgások középpontja nyugalomban van, az pedig, hogy a Föld van nyugalomban, teljességgel téves feltevés, mert különben a bolygók a perigeumban valóban lelassulnának,megállnának, és visszafele mozognának, s így mozgás hiányában belezuhannának a Napba. Továbbá, mivel a bolygók: a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a többiek, a Naphoz húzott sugarakkal szabályos pályát írnak le, és a sugarak (az észlelhetőség határain belül) - mint megmutattuk - egyenlő idők alatt egyenlő területeket súrolnak, ezért (a III. tétel és a LXV. tétel 3. korolláriuma alapján) levonhatjuk azt a következtetést, hogy a Napra nem hat észlelhető mozgatóerő, hacsak az nem, melynek hatására valamennyi bolygó egyformán, tömegével arányos mértékben párhuzamos egyenesek mentén mozog, vagyis amelynek következtében az egész rendszer egyenes vonalú haladó mozgást végez. Ha azonban az egész rendszer e transzlációját figyelmen kívül hagyjuk, a Nap a középpontban megközelítőleg nyugalomban lesz. Ha a Nap a Föld körül keringene, a többi bolygó pedig a Nap körül, akkor a Földnek igen nagy erővel kellene vonzania a Napot, s hozzá úgy, hogy a circumsoláris bolygókra ne fejtsen ki észre-