Iskolakultúra, 2002/2 (12. évfolyam, 8-12. szám)

2002 / 9. szám - TANULMÁNY - Knausz Imre: Műveltség és autonómia

Knausz Imre: Műveltség és autonómia Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy a gondolkodásunkat, ön- és életértelmezésünket meghatározó történetsémák milyenek: mennyire egyszerűek vagy bonyolultak, nyitottak vagy zártak, merevek vagy rugalmasak, tudatosak vagy rejtettek, és nem utolsósorban, hogy a narratív sémák mekkora repertoárjával rendelkezünk. Mindez pedig elsősorban az­zal függ össze, honnan származnak ezek a sémák. Itt különösen a média rendkívül erőtel­jes és szuggesztív hatását kell kiemelni: napjainkban elsősorban a tévé, kisebb mértékben a rádió és a sajtó kínálja azokat a közös életértelmezési sémákat, forgatókönyveket, ame­lyek a populáris kultúrát és különösen a fiatalok szubkultúráit meghatározzák. Nem lehet ennek az írásnak a feladata, hogy a médiakultúra általános elemzését adja, ezért csak né­hány, mondanivalónk szempontjából döntő jelentőségű kérdésre szeretnék kitérni. Minde­nekelőtt feltűnő az ellentmondás egyfelől a tévéműsorok pluralitása, alternativitása, sőt multikulturalitása, másfelől intenzív uniformizáló hatások között. Egyrészt ugyanis való­színű, hogy a fiatalok nem a műsorok teljes kínálatából válogatnak, és főleg nem tudato­san teszik ezt, hanem viszonylag rendszere­sen térnek vissza ugyanazon csatornák ugyanazon műsoraihoz. Másrészt a „tévénar­­ratívák” zömét bizonyos univerzális jegyek jellemzik, és ez a választási lehetőségek je­lentőségét eleve relativizálja. Ilyen uni­­verzális például a műsoridő értékéből fakadó tömörítő leegyszerűsítés, amelyet Bourdieu elemzett (1996/2001), a meghökkentő, sőt sokkoló elemek preferálása vagy a fogyasz­tás, az örömelv középpontba állítása. A legfontosabb azonban valószínűleg az, hogy a média üzenetei jellegzetesen olyan szövegek, amelyek egy jelentést, egyetlen értelmezési perspektívát kínálnak fel, és így nagy hatékonysággal szoktatnak le az értel­mező reflexióról. Itt azonban szükséges egy pontosító megjegyzés. Nem azt állítom, hogy léteznének olyan szövegek, amelyek csak egyféleképpen értelmezhetőek. Ellen­kezőleg: úgy gondolom, hogy minden szö­veg változtatja a jelentését aszerint, hogy mi­lyen előfeltevések „szemüvegén” át olvas­suk, milyen tágabb kontextusba helyezzük, milyen olvasói horizonttal rendelkezünk. Azt azonban állítom, hogy egyes szövegek mintegy provokálják ezt a reflexiót, míg má­sok az olvasó értelmező éberségét szükségtelennek tüntetik fel és elaltatják. Lehet azon vitatkozni a ,Barátok közt’ című magyar teleregény kapcsán, hogy a mások magánéleté­be való rendszeres beavatkozás értelmezhető-e másként, mint baráti segítségnyújtásként, vagy kérdésessé tehetjük, hogy a ,Dallas’-ban Bobby csendes asszisztálása Jockey pisz­kos ügyleteihez más-e, mint a családi összetartozás, a testvéri szeretet szép megnyilvá­nulása. Ezek a kérdések azonban mintegy megerőszakolását jelentik ezeknek a művek­nek, amelyek a pozitív figurák nézőpontját nagyon szuggesztív módon teszik az egyetlen lehetséges nézőponttá. Más módon, de szintén előre értelmezett szövegeket kínálnak a tévé hírműsorai például a szöveg és a kép együttes multimédiás hatásai révén. A képi il­lusztrációk itt mintegy metakommunikatív módon értelmezési sémák nyújtásával segítik a szöveges információk sima és reflektálatlan befogadását. A média üzenetei jellegzetesen olyan szövegek, amelyek egy je­lentést, egyetlen értelmezési perspektívát kínálnak fel, és így nagy hatékonysággal szoktat­nak le az értelmező reflexióról. Itt azonban szükséges egy pon­tosító megjegyzés. Nem azt állí­tom, hogy­ léteznének olyan szö­vegek, amelyek csak egyfélekép­pen értelmezhetőek. Ellenkező­leg: úgy gondolom, hogy minden szöveg változtatja a jelentését aszerint, hogy milyen előfeltevé­sek „szemüvegén” át olvassuk, milyen tágabb kontextusba he­lyezzük, milyen olvasói hori­zonttal rendelkezünk. Azt azon­ban állítom, hogy egyes szöve­gek mintegy­ provokálják ezt a reflexiót, míg mások az olvasó értelmező éberségét szükségte­lennek tüntetik fel és elaltatják. 92

Next