Iskolakultúra, 2016/2 (26. évfolyam, 7-12. szám)
2016 / 11. szám - SZEMLE - Szabó László: Törismeret II. rész
Jegyzetek :,, A műveltség annyit jelent, mint azt a történeti helyet, amelyen mint ember, honpolgár, szakember állok, történelmileg - tehát a múltból kifejtve (s persze a jövő felé nézve) megérteni. Különösképp ez a műveltség olyan korokban, amely mint az újkor, átmenet egy szűkebb civilizációból (a nyugatiból) egy új, minden nemzetet egybefoglaló világcivilizáció felé, s főként mint a mi korunk, az újkor vége, melyben ez a folyamat rendkívül meggyorsul, s a nem szemellenzős tájékozódás rendkívül nehézzé s fontossá válik. Műveltségünk csődje tán sehol sem olyan nyilvánvaló, mint e történeti helyérzék hiányában. Sajnos nagyon gyakran volt alkalmam nem egyszerű művelt emberek, de írók, művészek, tudósok politikai elmélkedéseit, jóslatait hallgatni: az ember krónikaíró elődeinkre gondolt, mennyivel jobban érezték ők az ő Plutarkhosszukkal vagy egyszerű erdélyi eszükkel a maguk korát, mint mi, gyerekkorunktól, a sokféle társadalom-, gazdaság-, zene-, irodalom- stb. történetünkkel. " Németh László (1973): Pedagógiai töredék. In: Kísérletező ember. Magvető és Szépirodalmi Budapest. 406-407. 2 „Eötvös József fiának, Lorándnak”. In: Balogh József és Tóth László (szerk. 2001) Magyar Leveleskönyv 11. Corvina Kiadó, 174. 3 Idézi Szöveggyűjtemény, 212. 4A 2012-es PISA-jelentés szerint a 44 mért országból (kreatív problémamegoldó képesség 15 éves diákok körében) Magyarország a 32. helyen áll (Japán, Korea, Kína az élmezőnyben). 5 Lásd Dékány István (1936): A történelmi kultúra útja. Országos Középiskolai Tanáregyesület Kiadványa, Budapest, 32-34. 6 Jean Paul „Levana vagy neveléstan” című munkájából idéz: Neveléstörténet, 281. 7 Németh László írja: „(...) drámaíróvá a sors tett, tanítónak vagy inkább együtt-tanulónak azonban születtem. ” Németh László (1994): A Galilei együttesének. In: Galilei. A dráma „pere" 1953-1956. A debreceni Csokonai Színház Kiadványa. http://mek.oszk.hu''01300/01367/01367.htm#3 (Utolsó letöltés: 2015. december 19.) „A romantikus korban a magányosság még a választottak és kevesek fájdalmas szépsége volt - most a magányosság is demokratizálódik, és tömegcikk lesz, mint minden. Nem dicsőség többé, hanem kellemetlen adottság. ” Szerb A. 416. 9 Sánta Kristóf (2014): A szférák párbeszéde. A kommunikáció új formái és szerepei mediatizált társadalmunkban. Fejlesztő Pedagógia, 25. 1. szám, 79. 10 Pesti Napló, 1928. február 26. (1932): In: Neonacionalizmus. Gr. Klebelsberg Kuno Összegyűjtött Újságcikkei. Athenaeum, Budapest. http://mek.oszk.hu/09800/09852/09852.htm#35 (Utolsó letöltés: 2014. március 11.) "Németh László (1988): .4 Medve utcai polgári. Pannónia Könyvek, Budapest. 90. 12 A KSH „Családösszetétel” és „Háztartás összetétel” összehasonlító adatsorai. https://www.ksh.hU/thm/2/ indi2_l_4.html https://www.ksh.hU/thm/2/indi2_l_5.html (Utolsó letöltések: 2015. augusztus 21.) 13 Arató László (2014): Olvasóvá nevelés és az irodalomtanítás. In: Gombos Péter (szerk.): Kié az olvasás? Tanulmányok az olvasóvá nevelésről. Magyar Olvasástársaság, Budapest, 99. 14 http://www.uzletresz.hu/penzugy/20150514-ipszilon-generacio-munka-technologia-digitalis.html (Utolsó letöltés: 2015. augustus 17.) 15 Hayden White mondja egy vele készített interjúban 2004-ben. Közli: Történetelmélet II. 1008. 16 Lásd Csepeli György: Nemzeti emlékezet, nemzeti felejtés című előadását. Elhangzott a Történelemtanárok Egyletének „Mire emlékszünk? A közösségi memória szelektivitása Magyarországon és a nagyvilágban" című konferenciáján 2013. október 12-én. 17 Kisantal Tamás - Szeberényi Gábor (2001): Hayden White „hasznáról és káráról”. Narratológiai kihívás a történetírásban. Aetas, 1. sz. 117. 18 „A művészi látásmódban az elmúlt száz évben bekövetkezett forradalmakkal (...) párhuzamba álliható törekvések segítettek rehabilitálni az iróniát, és megváltoztatták azt, ahogy a múltbeli és a jelenbeli realitásainkat látjuk, elmondjuk és megértjük. Inkább az ironikus távolságtartás, semmint az objektivitás tesz döntő jelentőségű a történelmi kifejezés eljövendő formái szempontjából, minthogy azok szándékoltan játszanak majd a formai és tartalmi szintekkel, prioritásokkal és inverziókkal, és tudatosan feltárják a kódolt szerzői szándék és a dekódoló felismerés közötti kapcsolatot. (...) Következtetésem az, hogy a jövőben nem lesz a történelemnek egyetlen diszciplínája, hanem egyszerűen csak történelmek léteznek majd. Olyan történelmek, amelyeket nem a tartalom vagy az ismeretelméleti feltevések határoznak meg, hanem az a mód, ahogyan szerzőjük a tartalmat és a formát összekapcsolja egy komplex és állandóan fejlődő esztétikai és képzelőerő elméleten (...) keresztül, amely ismeretelméletileg szkeptikus és ironikus impulzusok terméke. ” Alun Munslow (2009): Tudomány-e még a történelem. A múlt mint történelem. (Lévai Csaba ford). Aetas, 4. sz. 208-209. 19(2014): Beszélgetés Boldizsár Ildikó mesekutatóval, meseterapeutával. Új Köznevelés, 70. 1-2. sz. ( jan. -febr.) 31-32. (Továbbiakban: Boldizsár, Új Köznevelés.) 111 Szemle