Katolikus Széchenyi gimnázium, Jászapáti, 1934
Horatius emlékezetére. Az LJr 1935-ik esztendeje az európai művelődéstörténelem egy nagy alakjára hívja fel az emberiség figyelmét: kétezer évvel ezelőtt, Kr. e. 65-ben születtett Quintus Horatius Flaccus, a római irodalomtörténet legnagyobb alakja, az európai népek irodalmának — közöttük a magyar irodalomnak is — egyik legnagyobb hatású megtermékenyítője. Ez a két kultúrtörténeti jelentősége teszi őt érdemessé arra, hogy most születésének kétezeréves évfordulóján ünnepi sorokat szenteljünk koszorús emlékének. Q. Horatius Flaccus Kr. e. 65-ben december 8-án született a délitáliai Venusiában. Atyja, a felszabadított rabszolga, megadta neki azt a művelődési lehetőséget, ami csak akkor elérhető volt. Még Athénbe is áthajózott Horatius, hogy itt, a termékeny szellemű görögség fővárosában betetőzze filozófiai és irodalmi tanulmányait. Itt szerette meg a görög lírát, amely nagy hatással volt költészetére és itt ébredt tudatára költői elhivatottságának. Azonban múzsái tanulmányait nem sokáig folytathatta. A polgárháború vihara magával sodorta: Caesar meggyilkolása után beállt a Keleten szervezkedő Brutus seregébe és részt vett a philipsi csatában, amelyben elveszett a köztársasági szabadság és Horatius megkapta az első leckét az élettől. Mert nemcsak ifjúi ábrándja, a szabad köztársaság veszett el, hanem vagyona is, amely eddig viszonylag gondtalan megélhetést biztosított neki. Atyjától örökölt földjét ugyanis, épúgy mint Vergiliusét, szétosztották a győztes veteránok között. Ekkor pár évig hivatalnokoskodással keresi kenyerét. De már költeményeket is ír. A költeményeire felfigyelő Maecenas végre független anyagi helyzetbe juttatja, a sabin hegyek között szép birtokkal ajándékozván meg. Ettől kezdve a nagy megfigyelő és költő korának legműveltebb emberei, leghatalmasabb államférfiai között él, vagy sabinum gondolatmélyítő magányában társalog múzsájával. Kr. e. 8-ban halt meg, 57 éves korában. Élete keresztmetszete egy egész társadalomnak , mint kisember gyereke kezdte, aztán a műveltek magasabbrendű és összetettebb életét éli, mint katona részt vesz egy társadalom legnagyobb kalandjában, a háborúban, végül ott él, ahol az élet legsűrítettebben mutatja magát: a szellemi és államkormányzati aristokrácia árnyékában. Szerencsés, élményeket adó élet ez egy író számára. De költészetéhez mélyítő hátteret ad kora is, amely zűrzavaros sok viszonylatban, vajúdó és ellenmondásaival sokrétű, amely már nem hisz a régi istenekben, de még nem ismeri a kereszténység lelket egyensúlyozó és üdvösséghozó áldását. Nem csoda tehát, hogy Horatius először mint társadalomkritikus jelentkezik. Az epodusok egy könyvében és a satirák két könyvében finom, szellemes gúnynyal csipkedi, ostorozza az egyes ember és a társadalom ferdeségeit. Efajta írásainak fő erőssége: a társadalom bajainak kitűnő elemezése, éles jellemző ereje, amely halhatatlan típusokkal ajándékozta meg a világirodalmat (az uzsorás, a tolakodó, a fösvény stb.), a bravúros nyelvkezelés és szellemének túlcsordulóan, játékosan gazdag elevensége. Idővel szelleme mélyül, az élményanyag érzelmi színezetet kap : lírai kör-