Állami Gimnázium, Jászberény, 1877
különböző törzsek és családi körök gyermekeit hozván egybe. Hogy a gyermekeknek ezen egymáshozi viszonya mély és sokoldalú befolyással van szellemi és erkölcsi kifejtésekre, eléggé világos. A tanoda ennél fogva mellőzhetlen kelléke a jó nevelésnek, mert a gyermek bár tulajdona, de nem kizárólagos sajátja a családnak, hanem valamint a család maga az emberi társadalom összes szervezetének kisebb mérvű képe, épen úgy van az egyes ember hivatva, mint önálló és élő tag a nagy általánosságba belépni s kiegészítő részecskéjét képezni annak, mint egyetemesnek, s e hivatása betöltésére már idejében kell előkészittetnie. Erre azonban a családi nevelés nem elegendő; a gyermeknek szoknia kell ahhoz, hogy olyanok tekintélyét is elismerje, kikhez a természeti függés viszonya által nincs lekötve, hogy közlékeny és engedékeny legyen azok iránt is, kikhez nincs a természeti rokonság kötelékeivel kapcsolva; láthatárának túl kell terjednie a szülői ház szűk körén. Mindezek létrehozása és végrehajtására azonban ismét nem elegendő a társadalommal való esetleges érintkezés, hanem szükséges, hogy ezt — az állam szilárd szabályait és rendjét, a társas élet szigorú erkölcseit és szokásait mintegy leábrázoló, a gyermek felfogó tehetségnek megfelelő módon, mint szigorú törvényeken nyugvó társadalmat ebbe vigyük. E követelményt teljesíti az iskola, s ez által gondoskodik arról, nehogy a benső családi gondolkozásmód és szokás rövidlátó és szűkkeblű családi korlátoltsággá fajuljon el, hogy az egyediség joga mellett, mely különösen a családi életben nyeri táplálékát, a családnak az egyetemes iránti kötelességei is elismerést nyerjenek. Ily szempontból tekintve a gyermeknek iskolába lépése nem fog mint szomorú szükségesség feltűnni, mivel hogy talán a szülőknek idejök vagy tehetségük nincs arra, hogy a nevelést a családban eszközölhessék, hanem hogy a tanoda mint a dolog természetétől követetek, magában véve szükséges kiegészítő gyanánt lép föl a családi nevelés mellé; és pedig legtökéletesebben, a szoros értelemben vett nyivános tanoda, mert ez képviseli legjobban az emberi társadalom ama szigorú rendjét, melyre a növendéknek elő kell készülnie, és miután itt a tanítóknak elegendő szabadságuk van a szülők kívánságait és a gyermekek különös szükségleteit méltányosan tekintetbe venni, a méltánytalan kívánalmak akadályozó befolyása alól, A miktől a magán tanoda magát soha tökéletesen el nem vonhatja — biztosítva vannak, egyszersmind oly erővel bír, minőt a magániskola alkalmazni vagy érvényesíteni soha sem képes. Emeljük ki az ezen viszonyban feltűnő fény és árnyoldalak némely mozzanatait, különösen tekintetbe véve, sör az intellectual vagyis tanéletet, s azután 2or az erkölcsi, azaz kedély és jelleméletet, hogy annál jobban szemügyre vehessük a nyilvános nevelés hiányait, megtudandók: váljon ezek okai magában a nyilvános nevelésben-e vagy inkább ennek körén kívül a ház és iskola közötti közlekedésben rejlenek ? I. Mindazon hatásoknál, miket a nyilvános nevelés eszközöl, főtényezője és eszközlő hatalma az, hogy együtt (tömegesen) neveltetnek. Ez az iskola szellemi tanműködésében már emelkedik érvényre, és ébresztőleg, buzdítólag hat az ifjú szellemekre. Tudjuk az együttes menés egyenlő léptekkel, a mozgás ütemszerűsége, a gyöngébb erőket is magával vonja, kényszerítve mintegy a szoros rendből ki nem lépni. Ily módon vonzzák egymást az iskolatársak a közös tanulási menetben, és sok olyan, mit csak mindennemű erőmegfeszítés által lehet máskép megszerezni s elsajátítani, az az iskolában magától jön, beleszokva mintegy a közös működésbe, mely mindig könyebben és hathatósabban hajt végre bármit, mint az egyes erő. Ennek működése és végrehajtási tényezője nem egyéb, mint a példa hatálya: verba docent, exempla trabunt. A nevelő hatalmak legkiválóbbja a példa, valamint az utánzási ösztön a legerősebb ösztönök egyike, miket a teremtő az emberi természetbe oltott. E kettőnek szoros egyesülése lehetetlen hogy hatását eltéveszsze; a példa felkelti