Állami Gimnázium, Jászberény, 1922
I Barna Mihály 1847-1922. Idegenből jött közénk, a főváros ragadta el tőlünk, de a közben itt töltött két évtized mélyre vágott nyomokat hagyott városunk, intézetünk életében. Mikor hozzánk jött, férfikora delén, magával hozta kiváló elméjének, érckarakterének, nagy és nemes, antikvezetű egyéniségének minden értékét és páratlan eréllyel, lobogó lelkesültséggel szeretetteljes szigorúsággal, de mindig az igaz, a jó fanatikus megbecsülésével vezette itt a tanító és nevelő munkát s emelte, magasan tartotta az intézet tekintélyét, növelte fényét. Azok közé tartozott, akik nem hajolnak, akik a küzdelem hevében acélosodnak, akik szigorúak másokhoz, mert szigorúak önmagukhoz is, de mert szigorúságuk hidegségét a lelkes szeretet napfénye melegíti át, e szigorúságukkal is vonzanak, erélyükkel lenyűgöznek, igazságosságuk állandóságával és biztosságával, kötelességtudásuk kiható erejével felemelnek s összhatásképen a reverentia, a félretisztelés érzetét váltják ki környezetükből nagy emberi, lelki és szellemi erők resultánsaként. Mi, akiket ő nevelt és tanított, akiknek még most is fülünkben cseng az ő hatalmas szava, mely — ha kellett — erős vezényszóként verődött vissza ez intézet falairól, de tudott meghatottan ellágyulni az elfogódottság perceiben, akik sokáig láttuk az ő tiszta, szigorú és mégis jóságos tekintetét, láttuk a nemes harag tüzében és a szent lelkesültség könnyei között, mi, akiket ő egy szemrezdüléssel fegyelmezett s egy nem dicsérő, csak elismerő, értékelő szavával felemelt és boldoggá tett, akiknek ő volt Catonk és Cicerónk, akik benne a kötelességérzet, az igazságszeretet, a tekintélytisztelet, a szellemi és erkölcsi energia megtestesülését, mindannak, ami a felfedező, ifjú lélekre vonzó és követésreméltó, mintegy magas piedestalon álló ércszobrát tiszteltük és mégis irántunk való igaz szeretetét oly közelről éreztük : mi tudjuk, ki volt nekünk, ki volt ennek az intézetnek, ennek a városnak Barna Mihály ! Nehéz szívvel, fájdalmas bucsúzással ment el tőlünk, elment, mert elhivatott, de mindég visszavágyott. Itteni működését nem tudta feledtetni sem a nagyobb hatáskör, sem a magasabb rang. Gondolatban, érzésben a mienk maradt. Sírja a fővárosban domborul, de az emlékjel itt áll tanítványai hálás szívében és állandó kegyeletes emlékezésében. г