Jávorszky Béla Szilárd: A magyar folk története (Budapest, 2013)
Azok a nyolcvanas évek
AZOK A NYOLCVANAS ÉVEK Kása Düsseldorf felé tartva Budapesten még beugrott Csoórihoz néhány széki és palatkai parasztzenével megterhelt kazettáért, és onnantól nem lett menekvés. Megtanult brácsázni, bőgőzni, és a Bukarestből kitelepült, félig magyar, félig szász barátjával. ..Kaktusszal”, Herbert Schneiderrel Kölnben megalapította a Cinege együttest. Valamint évenként legalább egyszer nekiiramodott Erdélynek népzenét gyűjteni és fényképezni. S attól kezdve a Stern és a GEO magazinok olvasói időről időre rácsodálkozhattak erre az akkoriban még eléggé érintetlen paraszti kultúrára. Majd miután Kása 1983-ban visszaköltözött Magyarországra, a táncházmozgalom első számú fotográfusa lett. Kása Béla mellett a táncházmozgalom másik nagy vizuális dokumentátora a filmrendező Szomjas György (1940-). Tősgyökeres urbánus fiatalként ugyanúgy 1972 karácsonyán szédült meg Széken, Kali néni táncházában, mint Halmos Béla, Sebő Ferenc vagy Sipos Mihály. Ő volt az, aki Sebővel az első ütőgardont átcsempészte a román-magyar határon, s aki már egy akkoriban készült, de dobozban maradt 15 perces idegenforgalmi propagandafilmben összehozta a folkot a progresszív jazzrockkal: miközben modern kori betyárok ismerkednek a Hortobágyon piros Citroennel száguldozó lányokkal, a Halmos-Sebő-duó népies témáira improvizált hosszasan a Syrius zenekar. A Rosszembereköe;? a szonikus hagyomány már áttétellel jelenik meg (előtérben Zsuráfszky Zoltán) Demeter Miklós 139