Jel-Kép, 1980 (3. szám)
Műhelyek, módszerek - Domány András: Gazdaság és propaganda
GAZDASÁG ÉS PROPAGANDA mert magát vagy vállalatát hozná kellemetlen helyzetbe. Nekem pedig a rábeszélésen és a „keresztkérdéseken" kívül más eszközöm nincs. Természetesen nem is lehet, ám ez sem kevés: minél alaposabban néz utána az ember a témájának, minél inkább ismeri előzményeit, összefüggéseit, és mindez minél inkább kiderül a faggatózásából, annál könnyebben fordulhat elő, hogy a beszélgetőpartner feladja a bújócskát és elkezd őszintén beszélni. Miért fontos mindez ? Ismét a TK egyik 1978-as felmérésére hivatkozom. 7760 gazdasági jellegű anyagot vettek ki különböző sajtótermékekből, rádió- és tv-műsorokból, és négy csoportra osztották őket: egyértelműen pozitív kép, egyértelműen negatív kép, árnyaltan pozitív kép, árnyaltan negatív kép. A természetesen kissé leegyszerűsítő, de azért érdekes csoportosítás a következőt mutatta: árnyalt volt (a pozitívat és a negatívat együtt nézve, hiszen ez csaknem mindegy) az országos napilapok vizsgált anyagainak 39%-a, a vidéki napilapokban 29%, a hetilapokban 32%, a tv-ben 42%, a Rádióban pedig 62 százalék! Mi, rádiósok szerintem büszkék lehetünk erre. Hiszen az ún. egyértelműen pozitív vagy negatív képet festő műsorok, írások igen gyakran hamisak, pontatlanok, nem elemzőek, a pozitívak nemegyszer szinte reklámjellegűek. Pedig a valóság maga igencsak árnyalt, és a vélemények a szakemberek között is rendkívül eltérőek lehetnek egy-egy kérdésről. Sokszor azért megyek el szívesen különböző tudományos és szakmai tanácskozásokra, háttérbeszélgetésekre, bizalmas tájékoztatókra, amelyekről úgysem lehet műsort csinálni (nem is ez a céljuk), hogy elejét vegyem önbizalmam túlzott megnövekedésének. Talán furcsa ez: az előbb azt írtam, hogy alaposan fel kell készülni, és nem árt, ha a szakújságíró az interjúalanynak imponál is egy kicsit ezzel. Mégis gyakran képtelenség lenne, hogy én mondjak határozott véleményt olyasmiről, amit minisztériumok, kutatóintézetek, vállalatok vezetőinek tucatjai évek óta képtelenek eldönteni. Az újságíró általában foglaljon állást, legyen véleménye , de van eset, amikor nem tűzhetek ki más célt, mint azt, hogy reálisan ábrázoljam a szemben álló nézeteket, sürgessem a döntést, és legfeljebb annyit fogalmazzak meg, hogy melyik érvelésben hol érzek(!) igazságot és hol hibát. Például: a Borsodi Vegyikombinát pvc-üzemének értékelése ma már egyértelműbb, de amikor én műsort készítettem róla még, volt olyan vélemény is, amely súlyos tévedésnek minősítette az üzem felépítését, mondván, hogy ilyen mennyiségű pvc-t csak veszteséggel lehet eladni. (Ezt felelős állami szerv vezetője mondta!) A Nehézipari Minisztérium illetékesének első mondata viszont úgy szólt, hogy ez a legjobb beruházás, a legjövedelmezőbb üzem, amelyet el lehet képzelni. Vagy itt volt a Mire jó a nyúlbőr ? című tavalyi műsor. Ha a mezőgazdaság exportálja a nyers nyúlbőrt, gazdaságosabb az export a mai elszámolás mellett, mint ha a Kalapgyár feldolgozná kalappá, vagy valamely más vállalat bundává. (Világos, hiszen a feldolgozásra sok forintot kell fordítani, míg a nyersbőrön alig végeznek itthon munkát.) Kevesebb forintért termelődik ki tehát egy dollár. Viszont egy darab olyan nyúlbőrért, amely egy bundába van belevarrva, természetesen több valutát lehet kapni, mint egy darab nyersen exportált nyúlbőrért. Mivel ma a kivitel gazdaságossága a fő szempont — és ennek helyességét vitatni sem lehet —, a Kalapgyár léte került veszélybe azért, mert szállítói a közvetlen exporthoz pártoltak át, neki viszont nem volt pénze, hogy megemelje a nyúlbőr felvásárlási árát. Két különböző minisztérium vezető szakemberei őszinte elkeseredéssel panaszolták: mindannyian úgy érzik, hogy a párthatározatok és a jogszabályok alapján járnak el, csak az a baj, hogy gyökeresen ellentétes megoldásokra jutnak, és nem értik, hogy lehet ez. . . Én oldjam meg a dilemmát, aki két hete foglalkozom az üggyel ? Lehetetlenség. Olyasvalami ez, mint az irodalomban, ahol egyre gyakoribb, hogy nincs sem happy end, sem végleges tragédia, hanem úgy ér véget a regény, a dráma, hogy nekem kell továbbgondolnom, mert sokféleképp folytatódhat a történet. 72