Jel-Kép, 1982 (2. szám)
MŰHELYEK, MÓDSZEREK - D. Hoffmann Márta-Vásárhelyi Mária: Élet a Lapály utcában - A Szabó család
ÉLET A LAPÁLY UTCÁBAN dig a kudarcok veszik át. Míg magától értetődő tény az, hogy minden férfi elfoglalt, és ezt minden körülmények között tolerálni kell, addig a nőknél ilyen fel sem vetődik. Ezekre a munkáról folyó beszélgetésekre csak erőltetve lehet a párbeszéd minősítést használni, hiszen a gyakorlatban majd minden esetben a férfi beszél, hallgatója a feleség pedig vagy minden érdeklődés nélkül asszisztál, vagy ha ritkán reagál, akkor ez csak inkompetenciájának vagy értetlen megnyilvánulásainak nyújt teret. Érezhető azonban, hogy a férfiak ennél többre nem is tartanak igényt, s beszámolójuk célja általában saját tökéletességük artikulálására irányul. A megértés, a közös gondolkodás vagy az együttérzés gyakorlatilag teljesen hiányzik ezekből a beszélgetésekből. A dialógusok másik témája a pénz. Meglepő, hogy pénzről, anyagi gondokról leggyakrabban az orvos,újságíró házaspár beszél, sőt e témakörben a vitatkozás csírái is felsejlenek. A meglepő ebben az, hogy a gyakorlatot figyelembe véve azt gondolhatnánk, hogy a családban ők vannak a legjobb anyagi helyzetben, nekik kellene a legkevésbé szembenézni anyagi jellegű problémákkal. A férfiak dominanciáját mutatja az is, hogy a gyerekekkel kapcsolatos beszélgetések lényege is többnyire az, hogy az apa utasítja, vagy kioktatja az anyát a gyerekekkel kapcsolatos aktuális teendőkre. Ha már a férjek is részt vesznek a gyerekek ellátásában, nevelésében, az együtt jár azzal, hogy a feleségek kompetenciája ebben a cselekvési körben is megszűnik. Férfiak férfiakkal csak „komoly" dolgokról beszélgetnek: munkáról, pénzről, sikerről és a jövőről. Nők nőkkel viszont csaknem kizárólag apróságokról, csip-csup ügyekről, főzésről, háztartásról, a napi pletykákról, no és persze a férjekről. Ezen túl minden folytatásban súlyos percek telnek el az autóról folyó dialógusokkal. Az autó — talán, mint a modern élet egyik jelképe — tiszteletbeli családtagnak tekinthető a Szabó családban. Tény az is, hogy a meghallgatott öt epizódban lényegesen több szó esett különféle autókról és az ezekkel kapcsolatos dolgokról, mint mondjuk a gyerekekről. Mint már említettük, minden alkalommal szóba kerül egy-egy aktuális, a közvéleményt foglalkoztató probléma is, mint pl. a kenyér minősége, a vendéglátóiparban bevezetésre kerülő vállalkozói rendszer. A szerzők törekvése, hogy egyrészt a világpolitikát ne „vigyék be" a Szabó család életébe, másrészt a műsor mindig tartalmazzon valamilyen aktualitást, abba a végletbe sodorja a műsort, hogy ezeknél az aktualitásoknál sem próbálják megkeresni a lényeget, hanem ezek értelmezése is megmarad az egyébként jellemző felszínes, „kelkáposztaszagú" konyhai világban, így aztán minden újdonságot gyanakvással, és előítéletekkel terhesen fogadnak. A beszélgetések hangneme már következik a fent leírtakból. A házastársi párbeszédeknél a férj fölényes, kioktató vagy utasító, türelmetlen hangja és a feleség zsörtölődő, veszekedős vagy sértett válasza váltja egymást. A férfiak egymás közti beszélgetéseit egy sokkal kiegyensúlyozottabb, baráti, segítőkész hangnem jellemzi, míg a nők egymás közt többnyire egyenrangú partnerekként fecsegnek, és esetenként bájolognak. Olyan párbeszédet, ahol az őszinteség, a meghittség vagy az együttérzés lenne a domináns, az öt folytatásban nem találtunk. Konfliktusok Amikor elkezdtünk foglalkozni a Szabó családdal, az volt az elképzelésünk, hogy a konfliktusok elemzéséből építjük föl a vizsgálatot. A történetet, t.i. a Szabó család történetét a konfliktusoknak kellene továbbvinni. De ezek a konfliktusok több szempontból nem igazi konfliktusok. Nem érezzük hivatottnak magunkat arra, hogy filozófiai fejtegetésekbe kezdjünk a mindennapi élet konfliktusszituációiról. A Szabó család szerzőinek