Jel-Kép, 1982 (3. szám)

Szecskő Tamás: Cambridge - vizsgaidőszak

Cambridge - vizsgaidőszak Május közepe volt, megkezdődtek a vizsgák, a kollégiumok bezártak a látogatók előtt, a St. John's tornya mellett megkésett orgona virágzott, s a Parker's Piece rombusz alaprajzú gyepszőnyegén elsőáldozó-fehérségű iskolások gyakorolták a krikett alapfogásait. A rombusz sarkán sárga-kék-vörös, öntöttvas lámpaoszlop, még Viktória királynő idejéből, rajta primitív technikával sokszorosított plakát: „Stop the Insane War! — Állítsd meg az őrült háborút!" Ötszáz méterrel feljebb, a Christ's College szomszédságában, a Szent András utca butikja frissen nyomott T-shirt-jeit (nálunk atlétának mondanák) lengetteti a kiakasztott vállfákon: ,,Keep the Falklands British! — Tartsd meg britnek a Falklandokat!" A vizsgázó, csöndes, a helyi mérlegelés alapján kánikulainak tűnő Cambridge-ben, ahol éves értekezletünket tartjuk, nemcsak a napilapok szalagcímei harsognak a háborúról, erről az elektronikus lidércnyomásról, amelyben a dél-atlanti térséget műholdak figyelik, talán még a fregattok mentőcsónakjaiban megbúvó patkányok (ha ilyenek egyáltalán előfordulnak egy mai csatahajón) mozgás­koordinátáit is betáplálva a főhadiszállásokon elemző komputerekbe, nemcsak a szintén műholddal továbbított tévériportok mutatják meg az elektronikus szemekkel vezérelt levegő­föld rakéták becsapódását a hajótestbe és a föld-levegő rakéták robbanását (természe­tesen színesben, PAL-rendszerben) a szuperszonikus vadászbombázók testében (az emberi testekről kevesebb szó esik), hanem a Jézus-köz sarkán is a behajózott fiúkról váltanak szót a háziasszonyok. A parlamentben pedig Thatcher konzervatív naciona­listái (a liberális értelmiség a szemét dörzsöli: ilyen is van még Nagy-Britanniában ?) a BBC-t támadják, mivel tudósításaiban nem a ,,mi fiainknak" nevezi a távoli szi­geteken harcoló angol, skót és wales-i gyerekeket, hanem hűvös tárgyilagossággal „brit csapatoknak". Másnap a BBC vitaműsorban ereszti össze az egyik tory képviselőt és a tv-híradó előző, ma már nyugdíjas főszerkesztőjét. Meglepetten kérdezem Petert, a konferencián részt vevő BBC-s kollégát, miért nem a mostani főszerkesztő védi a műsor igazát. Ő a kérdésemre legalább annyira kerekre nyitja szemét, mint én a jelenségre: ,,A BBC vezetői nem szoktak politikusokkal vitába szállni a képernyőn!" Hirtelen ráérzek a BBC igazi erejére: hatalmi eszköz funkcióját nem taktikai, hanem stratégiai lépték­ben értelmezi. Idén a BBC és az IRA a házigazdák, tavaly Kölnben találkoztunk, előtte a Lapp­földön, s vagy öt évvel ezelőtt Visegrádon jött össze ugyanez a csapat : az európai rádió-televíziótársaságok kutatóinak szűk körű, szinte klub jellegű csoportosulása (nem csoda, hiszen a britek és az írek alapították, épp tizenöt évvel ezelőtt). A klub harminc tagja jól ismeri egymást (Juha azért nem jött Finnországból, mert megszü­letett a harmadik fia!), nem kell bemutatkozni, így az elmúlt év rádiós-televíziós eseményeire koncentrálhatunk az University Arms Hotel hosszú tölgyfa asztala mel­lett. Meglepően egybecsengők a tapasztalatok. A tömegkommunik­ciós problémák polarizálódása: egyik oldalon a műsorholdak megjelenése, tehát a „globalizálódás", a másik oldalon pedig a helyi hírszóró rendszerek —­ regionális stúdiók, kábelrendsze­rek, kis teljesítményű adók — robbanásszerű fejlődése. Aztán az új kommunikációs technológiák: nemcsak a műhold és a kábel, hanem a videó, a digitális technikák és a képernyőszöveg. (A másik Peter, az osztrák kolléga, arról beszél, hogy a bécsi teletext a napi viccet is a képernyőre hozza; úgy tűnik, én jobban megértem, mint a

Next