Jel-Kép, 1982 (4. szám)

FÓRUM - Illésfalvi Béla: A siketek jelbeszéde

A SIKETEK JELBESZÉDE Kettős nyelvtanulás Még a halló kisgyerek esetében is sok­szor használ a környezet olyan gesz­tusokat, jeleket, amely­ek megkönnyí­tik a közlés megértését. A siket gyerek esetében a jelhasználat elengedhetet­len. A siket kisgyerek és környezete között fokozatosan kialakul egy sajátos jelrendszer, ami az interperszonális kapcsolatok lehetőségét és annak fej­lődését biztosítja. A beszéd, illetve száj­mozgás nélküli jelhasználat azonban helytelen, mert e kettőnek mindig együtt kell megjelennie, ugyanis csak így lehet fokozatosan leépíteni a jelek használatát. Mert végső soron el kell érni, hogy a siket jelek nélkül is tudjon kapcsolatokat kiépíteni, hiszen nem várhatja el a halló környezettől, hogy megtanulja a siket jelbeszédet. A siket kisgyerek 3—4 éves korban óvodába megy és ez az első alkalom, amikor siket közösségbe került, ugyanis a siketek az általános iskolák mellett működő óvodákba járnak. Ebben a kö­zösségben a kisgyerek már kialakult tradicionális jelrendszerrel találkozik. Az új környezetben megtanulja azokat a jeleket, amelyeket többé-kevésbé egész életében használni fog. A beszéd­tanító pedagógus akkor jár helyes úton, ha a gyerekek által alkalmazott jeleket felhasználja a beszédtanítás segítőesz­közeként. Sajnos, ennek a megoldásnak sok ellenzője van. Pedig az igazi peda­gógus a gyermek kapcsolat kialakulásá­nak alapvető feltétele, hogy a pedagó­gus is „beszélje" a gyerekek által hasz­nált jelbeszédet. Sokszor előfordul, hogy egy gyermekközösség jelbeszéd­ben élénk társalgást folytat, amibe a pedagógus nem tud bekapcsolódni, mert nem ismeri a jeleket. Vannak az­után olyan elvont fogalmak, melyek megtanítása, egyértelmű megértése le­hetetlen a jelek használata nélkül. To­vábbá a jelek révén elkerülhető a ro­konhangzású szavak rossz értelmezése, illetve félreértése. A siket gyerekek az óvodában és iskolában egymástól ta­nulják meg a jeleket. A siketek iskolái maguk alakították ki tradicionális jel­rendszerüket, ezért még hazánkon be­lül is eltérő jeleket — tájjeleket — használnak, emiatt a felnőtt közössé­gek is. Az egyes országok jelhasználata között is sok eltérés van. A Siketek Világszövetségének törekvése a jelek egységesítése. A jelek közötti eltérés azonban nem jelenti azt, hogy egy ma­gyar siket ne értene meg — hosszabb­rövidebb egyeztetés után — más nem­zetiségű siketet. Van egy másik hátránya is annak, hogy a siket közösségek magukra ha­gyatottak a jeleik megalkotásában. A siketek nyelvi kifejezése egyszerű, ezért maguk a jelek is csak nagyon egyszerű, mondhatni primitív közlésekre alkal­masak. Igaz, hogy általában több jelet használnak, mint amit beszédben ki tudnak fejezni, de a jelrendszer szer­kezete és mennyisége meg sem közelíti az egyszerű beszédszínvonalat. Vannak országok (Szovjetunió, Egyesült Álla- Zuh­anyozás

Next