Jel-Kép, 1982 (4. szám)
FÓRUM - Illésfalvi Béla: A siketek jelbeszéde
A SIKETEK JELBESZÉDE Kettős nyelvtanulás Még a halló kisgyerek esetében is sokszor használ a környezet olyan gesztusokat, jeleket, amelyek megkönnyítik a közlés megértését. A siket gyerek esetében a jelhasználat elengedhetetlen. A siket kisgyerek és környezete között fokozatosan kialakul egy sajátos jelrendszer, ami az interperszonális kapcsolatok lehetőségét és annak fejlődését biztosítja. A beszéd, illetve szájmozgás nélküli jelhasználat azonban helytelen, mert e kettőnek mindig együtt kell megjelennie, ugyanis csak így lehet fokozatosan leépíteni a jelek használatát. Mert végső soron el kell érni, hogy a siket jelek nélkül is tudjon kapcsolatokat kiépíteni, hiszen nem várhatja el a halló környezettől, hogy megtanulja a siket jelbeszédet. A siket kisgyerek 3—4 éves korban óvodába megy és ez az első alkalom, amikor siket közösségbe került, ugyanis a siketek az általános iskolák mellett működő óvodákba járnak. Ebben a közösségben a kisgyerek már kialakult tradicionális jelrendszerrel találkozik. Az új környezetben megtanulja azokat a jeleket, amelyeket többé-kevésbé egész életében használni fog. A beszédtanító pedagógus akkor jár helyes úton, ha a gyerekek által alkalmazott jeleket felhasználja a beszédtanítás segítőeszközeként. Sajnos, ennek a megoldásnak sok ellenzője van. Pedig az igazi pedagógus a gyermek kapcsolat kialakulásának alapvető feltétele, hogy a pedagógus is „beszélje" a gyerekek által használt jelbeszédet. Sokszor előfordul, hogy egy gyermekközösség jelbeszédben élénk társalgást folytat, amibe a pedagógus nem tud bekapcsolódni, mert nem ismeri a jeleket. Vannak azután olyan elvont fogalmak, melyek megtanítása, egyértelmű megértése lehetetlen a jelek használata nélkül. Továbbá a jelek révén elkerülhető a rokonhangzású szavak rossz értelmezése, illetve félreértése. A siket gyerekek az óvodában és iskolában egymástól tanulják meg a jeleket. A siketek iskolái maguk alakították ki tradicionális jelrendszerüket, ezért még hazánkon belül is eltérő jeleket — tájjeleket — használnak, emiatt a felnőtt közösségek is. Az egyes országok jelhasználata között is sok eltérés van. A Siketek Világszövetségének törekvése a jelek egységesítése. A jelek közötti eltérés azonban nem jelenti azt, hogy egy magyar siket ne értene meg — hosszabbrövidebb egyeztetés után — más nemzetiségű siketet. Van egy másik hátránya is annak, hogy a siket közösségek magukra hagyatottak a jeleik megalkotásában. A siketek nyelvi kifejezése egyszerű, ezért maguk a jelek is csak nagyon egyszerű, mondhatni primitív közlésekre alkalmasak. Igaz, hogy általában több jelet használnak, mint amit beszédben ki tudnak fejezni, de a jelrendszer szerkezete és mennyisége meg sem közelíti az egyszerű beszédszínvonalat. Vannak országok (Szovjetunió, Egyesült Álla- Zuhanyozás