Jel-Kép, 1984 (2. szám)
MŰHELYEK, MÓDSZEREK - Bodnár István: A televízió Csipkerózsikája - avagy az élőadás az igazi!
Bodnár István A televízió Csipkerózsikája -avagy az élőadás az igazi! A televíziós szóhasználatban azt a műsort nevezzük élőadásnak, amely akkor (és úgy) zajlik le, amikor a néző látja, függetlenül attól, hogy a műsor tartalmaz-e előre felvett részleteket. Az élőadás a televíziós pillanat művészete. Itt nincs lehetőség hosszas töprengésre vagy mérlegelésre, nincs lehetőség semmiféle korrekcióra (hibák kijavítása, rövidítés stb.). Ezért az élőadás szinte fogalom — ÉLŐADÁS! — ez az igazi televízió. Élőadás és élőadás közt óriási a különbség. Vannak természetüknél fogva élő programok, például a sportközvetítések. Ezek — mint orvosoknál a rutinműtét — mégha oly bonyolultak is, mint teszem azt a tornász-világbajnokság, végül is mégsem tőlünk függenek, hanem a tőlünk független versenytől. Ha az jó és izgalmas, akkor jó a műsor is. Ha nem . . . lásd a magyar futball történetét. Én az alábbiakban a sokat sejtető (s valójában sokat is tartalmazó) „egyéb" élőadás-típusokról próbálok vázlatos képet rajzolni néhány elrettentőnek tűnő példa segítségével. Kezdetben valt Badacsonyban egy szüreti mulatság, a vadonatifjú Magyar Televízió, ugyanilyen fiatal (és tapasztalatlan) munkatársakkal. Ez a műsor a mai napig rémálma minden rendezőnek, mégha az én korosztályom — a harmincasok — csak remekbe szabott paródiából ismeri is a történetet. Merthogy akkor ott, a kezdet kezdetén öszszejött minden, amitől rettegni szokás. Nem indult, aminek indulnia kellett volna, s nem állt meg, aminek álljt kiáltottak, a szereplő megszólalás helyett visszakérdezett: „valóban én jövök?", majd mosolyogva bólintott és nem jött a hangja. Majd a hangja igen, de addigra a rémült rendező már a némán tomboló népi zenekart mutatta aztán a döntő pillanatban, mint egy végső csapás, a rosszul betanított statiszta lány ámult ajkairól felcsendült az intervíziós szignál. Ne adja az ég, hogy bármelyikünknek is át kelljen élnünk ilyen pillanatokat! Pedig az élőadás igazisága a veszélyeiben rejlik. Minden rendező szívesen hízeleg magának azzal a gondolattal, hogy képes olyan precízen megtervezni egy folyamatot (legyen az játék, összetett műsor, riportok sora vagy bármi), hogy az aztán egyszerre, egymáshoz hibátlanul illeszkedve lebonyolítható. Tulajdonképpen a jogosítványunk is erre szól. De mi van, ha mégis ?! Akkor jön az igazi előadás. És számomra pontosan e rendkívüli helyzetek miatt ez igazán az igazi. Mert a helyszínen azonnal kitalálni a megoldást, vagy — bármilyen furcsának tűnik — hagyni, hogy valaki a stábból megoldja a kényes helyzetet, vagyis dönteni és a felkínálkozó lehetőségekből a legjobbat választani — ez az igazi feladat. Alaptípusok Az „Elmebajnokság" c. vetélkedősorozat egyik játékosa mesélte, hogy vasárnap néhány perccel az adás után, tréningruhában, tornacipőben kutyasétáltatásra indult. Szomszédja földbegyó-