Jel-Kép, 1984 (3. szám)

MŰHELYEK, MÓDSZEREK - A józanság kiküldöttje - Polgár Dénessel beszélget Nádor Tamás

POLGÁR DÉNESSEL BESZÉLGET NÁDOR TAMÁS demokrata jobbszárny, vagyis Peyerék ellen, ezért naponta találkoztunk Kő­bányaival a kávéházban, s megbeszél­tük támadó-védő taktikánkat, egy­szóval összjátékunkat pártom jobb­szárnya ellen. Nagyjából 1947 közepéig tartott ez a viaskodás. Akkor a buda­pesti Palace Szállóba összehívták a főszerkesztőket, s közölték, hogy a két központi lapnak, a szociáldemokrata Népszavának s a kommunista Világos­ságnak nincs utánpótlása, fiatal újság­írókra lenne szükség. Fölállt erre a mel­lettem ülő férfi, s javasolta: vidéken kellene körülnézni. És hozzáfűzte, hogy például Győrött is dolgozik egy Polgár Dénes nevű újságíró, aki kitűnő tudó­sítást küldött a Világosságnak a múlt­kori hóviharról. Azt az embert például fölhozhatnák Pestre. Amikor leült, be­mutatkoztam: — Polgár Dénes vagyok. Ő is bemutatkozott: — Én meg Kellér Andor . . . Napokon belül a Világosság munkatársa lettem.­­Pestre utazásunk sem ment azonban simán. A József­városi pályaudvaron, egy tehervagon­ból mindenünket elrabolták. A MÁV — köbméterre — hatezer forintot fizetett. Nehéz idők következtek: hat éven át albérletben, majd társbérletben lak­tunk.) A Világosság belpolitikai rovatához kerültem, s csakhamar annak vezetője lettem. Igen érdekes sajtóéletet éltünk: öt déli lap jelent meg akkor hazánkban. Előbb a Kis Újság, aztán a Szabadság, valamivel később a Világosság, majd a Magyar Nap, végül a Supka Géza szer­kesztette, a Radikális Párthoz közel álló Világ. Óriási konkurrenciaharc dúlt, mert a lapokat el kellett adni, méghozzá harminc—negyven—ötvenezer példány­ban. A rikkancsok alig győzték túlkia­bálni egymást, s persze, az a lap fo­gyott jobban, amelyik érdekesebb cí­meket kínált. A Kis Újság rendőri ri­portere egy ízben óriási riportot közölt egy jegyespár hajbakapásáról, s arról, hogy a menyasszonyt a vőlegény revol­verrel megsebesítette. A lapot még nem árulták az utcán, de mi már kaptunk belőle néhány példányt. Felelős szer­kesztőnk, látva a cikket, felelősségre vont bennünket, hogy miért nincs benn ez a történet a készülő Világosságban. Demeter Imre, a későbbi kulturális szerkesztő, aki akkor a rendőri rovat­ban dolgozott, azt válaszolta főnökünk­nek, hogy azért nincs benne a lapban, mert az egészből egyetlen szó sem igaz.­­—­ Az mindegy — vágta rá felelős szer­kesztőnk — a történetet folytatni kell! S mi folytattuk. És folytatta a Magyar Nap is. Mire a Világ megjelent, a je­gyespár kibékült a kórházban, sőt, megvolt az esküvő. Hát valahogy így írtunk akkoriban. S persze, ha rablás, gyilkosság történt, napokig az első oldalon közöltük az új és még újabb fordulatokat. De érdekes volt a belpolitikai munka is. A koalíciós kormány működése ide­jén, mint ismeretes, működtek még az ellenzéki pártok is. S ha például Schlachta Margit fölszólalt, az Révai Józsefet mindig felingerelte. De a bul­vársajtónak ez is „jól jött", hiszen arról tudósíthatott, hogy Révai ordítva ver­te az asztalt. Dinnyés Lajos miniszter­elnököt kedves, bohém embernek is­merte mindenki, s bármelyikünk be­szélgethetett vele Brazil kávéházbeli törzsasztalánál. Egy alkalommal parla­menti expozéjának elmondása előtt, háromnegyed tízkor — tízkor volt lap­zártája a Világosságnak — megszólí­tottam: — Lajoskám, kérlek, mondj legalább néhány mondatot az expozéd­ból ! Válasza így hangzott: — Szívesen mondanék, de csak most küldte át Rákosi, még el sem olvastam. S ebből a kis mondatból megtudhattam, hogy most már Rákosi a hangadó . . . Amikor Pfeifer Zoltán ellenzéki pártvezető disszidált, főszerkesztőnk szétküldte a szerkesztőség tagjait a város minden pontjára, hogy mennél több részletet tudjanak meg az eseményről, s akkor megint csak a bulvárújságírás törvé­nyei szerint — az lett a fő téma. Egy­szóval benn éltünk a kis- és nagypoli­tikában, s még személyesen, első kéz­ből szerezhettük értesüléseinket. A szerkesztőség érdekelt volt abban, hogy a lap példányait megvásárolják, a poli­tika pedig abban, hogy jó sajtója legyen, hiszen még nem dőlt e véglegesen, kié a hatalom. A Világosságot különben

Next