Jel-Kép, 1984 (4. szám)
A cél: megismertetni hazánkat a világgal - Barabás Jánossal beszélget Nemes János
A cél: megismertetni hazánkat a világgal Barabás Jánossal beszélget Nemes János A Központi Bizottság osztályvezető-helyettese az interjú során azt mutatja be,hogy milyen sokrétű munkát kíván a külföld tájékoztatása Magyarország életéről, s leszögezi: nem lehet kétféle propagandánk — egy belső használatra és egy kifelé szóló. — Mekkora az a terület, amelyre a Magyarországról szóló, külföldre menő tájékoztatás kiterjed? Mely országokban és kikkel igyekszünk megismertetni ezt a kis hazát és azt, hogyan él, mire törekszik népe? — A terület nagy. Lehet tagolni országcsoportok szerint: szocialista világ, fejlett tőkés országok, fejlődő országok. De csoportosítható más szempontok szerint is. Például feladatunk a testvérpártokkal megismertetni az MSZMP tevékenységét, illetve munkájának tapasztalatait. Sajátos iránya a külföldre menő propagandának a határainkon túl élő magyarság tájékoztatása. És feladatunk, hogy az idegen nyelven folyó tájékoztatás elérje azokat a vendégeket is, akik Magyarországon tartózkodnak: a turistákat, üzletembereket, idelátogató művészeket, sportolókat, nemzetközi kongresszusok résztvevőit stb. Nyilvánvalóan az lenne az ideális állapot, ha mindenkiben, vagy legalábbis az emberek minél szélesebb körében keltenénk érdeklődést, illetve elégítenénk ki érdeklődésüket. De hát erre nálunk nagyobb országok sem képesek. Ezért mi, lehetőségeink korlátozott voltából adódóan, az úgynevezett informátorok informálását tarthatjuk fő feladatunknak. Vagyis a közvéleményt formálókat kell megcéloznunk a politikai, gazdasági, kulturális, tudományos életben, az idegenforgalom területén, azokat, akiknek szerepük van abban, hogy az adott országokban és társadalmakban a szélesebb tömegek tájékozottsága, értékítéletei hogyan alakulnak. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem folytatunk úgynevezett tömegpropagandát is. Vannak olyan orgánumaink is, amelyeknek az a céljuk, hogy közérthetően, vonzó tartalommal a lehető legszélesebb tömegeknek adjanak színes információt hazánkról és az itt történtekről. — Akkor rögtön adódik a kérdés: Miért fontos az, hogy megmutassuk magunkat, hogy „látva lássanak" bennünket? És tudva azt, hogy a mai kommunikációs viszonyok idején mindez méregdrága, félve még azt is megkérdem: nem luxus-e, hogy viszonylag nagy volumennel bevetjük magunkat a tájékoztatásipropaganda-világversenybe? — Megítélés kérdése, hogy nagyarányú-e ez a tájékoztatás, sok-e az eszköz, amit propagandára fordítunk. De az mindenképpen nagyon termés .