Jel-Kép, 1985 (1. szám)
TALLÓZÓ - Lapokból
Lapokból obsolviteur Televízió kontra rádió Harc a reggeliző asztal körül Noha mindenki tudta, hogy a dolog elkerülhetetlen, július utolsó péntekén mégis általános megdöbbenés fogadta Georges Fillioud-nak, a kommunikációs rendszerek műszaki államtitkárának bejelentését, miszerint a három francia televíziós csatorna egyike hamarosan műsort fog sugározni reggel 7—9 óra között. Pillanatok alatt hadiállapot alakult ki egyrészt a tévécsatornák, másrészt az úgynevezett periférikus — azaz az országhatárokon kívüli, de francia nyelven sugárzó — rádióadók és a televízió között. Úgy tűnik, a harc a TF 1 és az Antenne 2 között a legélesebb — de mintha ez utóbbi készült volna föl jobban a hajnali háborúra. Az 1982 óta végzett piackutatások azt mutatják, hogy egy-két millió francia lenne hajlandó tévékészülékre cserélni szentséges tranzisztoros rádióját az ágyból kiugrás pillanatában. És ami a lényeg: az Olimpiai Játékok alatt két héten keresztül egy teljes órát követeltek maguknak reggelenként. S noha az esemény valóban kivételes volt, előrelátásuk helyességét jelezte, hogy reggel 8 órakor 1 200 000 francia őrizte hűségesen tévékészülékét, hogy szemtanúja legyen 52 perc sportnak és 8 perc információnak. Ma még nagyon nehéz előre látni, ki lesz a kiválasztott, sőt, hogy egyáltalán ki fog választani. Talán a hamarosan államosításra kerülő Espace Français, melynek — Georges Filloud bejelentése szerint — feladata lesz a csatornák által el nem foglalt tartományok ellátása. Az államtitkár azonban őrizkedik a határozott állásfoglalástól. De mi lesz a rádiókkal, melyekről köztudott, hogy reklámjövedelmük jelentős hányada éppen ebből a 7-től 9 óráig tartó időszakból származott . (Az RTL-nél például 30 másodperc reggel 32 000 frankba kerül, míg este 500 frankba.) ,,A helyzet komolyan aggaszt bennünket" — vallotta be Jacques Habergel, az Europe 1 igazgatója. — ,,A televízió a legérzékenyebb pontunkon támadott meg bennünket. Nem vitás, hogy a televíziós tájékoztatást nálunk még ki kell találni, de semmi okunk feltételezni, hogy ez egyik hazai tévécsatornánknak sem fog sikerülni. Másfelől meggyőződésem, hogy a franciákat, mint mindenki mást, elbűvöli a képernyő, és reggelenként is eléje fognak telepedni, minthogy húsz év óta egyre inkább elfogadnak mindent, amit a televízió kínál. Nekünk ezzel szemben ahhoz sincs jogunk, hogy az URH sávon legyenek frekvenciáink, és ahhoz sem, hogy képeket sugározzunk. Márpedig technikailag felkészültünk a televíziózásra, azonnal megkezdhetnénk a napi 15 órás műsoradást. Természetellenes dolog megakadályozni egy médiumot abban, hogy kihasználja teljes kapacitását." De kedvenc rádiónk fölött még korántsem kondították meg a lélekharangot. Elsősorban azért nem, mert nem engedjük, hogy ilyen könnyen elbukjanak. Hiszen még azok a képfaló amerikaiak sem lettek hűtlenek sem tranzisztoros rádióikhoz, sem írott sajtójukhoz. A japánok úgyszintén. Miért viselkednénk mi másképpen ? Másodsorban a periférikus rádióállomások sem mondták ki még ügyükben az utolsó szót. Tisztában vannak vele, hogy most nehéz pillanatokat kell átélniük, de közben — saját kifejezésükkel élve — „repozicionálásukra", valamint arra várakoznak, hogy 1985 végére — hála a TDF 1 és 2 műholdaknak — ők is megcsinálhassák a maguk televízióját. — „Öt éven belül az egész audiovizuális világ felbolydul" — foglalja össze az Europe 1. igazgatója. — ,,A kábel következtében mindenütt elburjánzik majd a rádió és a televízió."