Jel-Kép, 1986 (3. szám)
Szecskő Tamás: Tömegkommunikáció: mennyiség és minőség
Szecskő Tamás Tömegkommunikáció és minőség Vázlatok a fejlesztéshez Jóllehet a fogalom a „tömeg" kifejezéssel csupán mennyiségi összefüggésekre utal, a valóságban a tömegkommunikáció állandóan jelenlévő dilemmája a mennyiség és a minőség megfelelő harmóniája. Ebben az állandó egyensúlyozásban szinte szükségszerűen jegecesednek ki szélsőséges álláspontok is. A televíziós, rádiós és sajtómunka, valamint anyagi és szellemi fejlesztési lehetőségeik körüli vitákban az elmúlt két évtizedben Magyarországon is találkozhattunk mindkét véglettel. Az egyik kizárólag a tömegkommunikációs eszközök anyagi-technikai bázisának gyorsabb fejlesztését sürgette, kimondva vagy kimondatlanul azt feltételezve, hogy a mennyiségi növekedés automatikusan magával hozza majd a tömegkommunikációs termékek minőségének javulását is. A másik, ezzel ellentétes, de épp oly gyakran hallott érv azt hangsúlyozta, hogy a népgazdasági fejlődés korlátozott lehetőségei behatárolják a tömegkommunikáció anyagi fejlesztését, viszont a produkció minőségi jobbítása előtt korlátlan perspektívák vannak. Az alábbiakban, néhány vázlatos gondolat erejéig, azt kívánjuk megmutatni, hogy ez hamis alternatíva: a magyar tömegkommunikáció csakis mennyiségi és minőségi vonatkozásainak együttes kezelésével fejleszthető. Valamint azt is, hogy a két oldal harmóniára hozásához távlati, konceptuális kommunikációpolitikai gondolkodás szükséges. Kommunikációpolitikánk alapelvei nagyjából egy negyedszázada alakultak ki, megfelelően tükrözve a hatvanas évek történelmi körülményeit, s a politika akkori kommunikációs szükségleteit. (Egyszerűség kedvéért itt és a továbbiakban kommunikációpolitikának nevezem a tájékoztatáspolitikai és kultúrpolitikai elveknek a tömegkommunikáció munkáját vezérlő, viszonylag konzisztens rendszerét.) Ezek az alapelvek azóta lényegében nem változtak: a tárgykörben időközben született dokumentumok — például a tájékoztatáspolitikai határozatok — minden esetben inkább a folytonosságot hangsúlyozták. Az MSZMP politikája viszont ebben az időszakban is a folytonosság és a megújulás dialektikáját fejezte ki, s megvalósulásának eredményeképp abba a társadalmi környezetbe, amelyben a televízió, a rádió, a sajtó végzi mindennapos munkáját, vadonatúj elemek és összefüggések kerültek. A teljesség igénye nélkül ezek közül csak néhányat említünk, olyanokat, amelyeknek nyilvánvaló a jelentősége a tömegkommunikáció szempontjából. A gazdasági reform átalakította gazdálkodásunk módját, a gazdasági intézményrendszert, a népgazdasági tervezést. Mindezzel a tömegkommunikációs tevékenység gazdasági környezete is megváltozott. Részben a gazdálkodási formák átalakulásának, részben a gazdaság egyensúlyzavarainak, fejlődésünk lelassulásának következtében gyökeresen átalakult a gazdasági közgondolkodás, valamint módosult a mindennapok idő- és tevékenységszerkezete. Ebben a szerkezetben másutt ar mennyiség