Jel-Kép, 1987 (3. szám)

GYÚJTÓPONTBAN - Kriston Vizi László-Lengyel László-Turi András: Gondolatok a városi televízióról

A Kecskeméti Városi Televízió 1985 áp­rilisában sugározta első hivatalos, ak­kor még kísérletinek mondott adását. Az azóta eltelt időszakban elsősorban a tárgyi­technikai feltételek kialakításán, a működés anyagi hátterének biztosításán dolgozott a jelenleg hat főből álló stáb. Mára lekerült a kísérleti felirat a kezdő képsorokról, és janu­ártól két-három hetente, hétfői estéken je­lentkezik több mint ötezer lakásban a helyi televízió. Az ötezer otthonba — körülbelül tizenötezer személyhez — kábelen jut el az adás, azon a kábelen, amelyen ezeken a hét­fői estéken még két — egy jugoszláv és egy szovjet — műsor közül választhat a tévézés­re vágyó kecskeméti. Egy százezer lakost számláló városban jelentősnek értékelhető az a tizenöt százalék, amely potenciális nézőként számításba jö­het, akihez és akiről szólhat a televízió. Ép­pen ezért nem tartjuk elhamarkodottnak immár huszonegy adás után, hogy alaposab­ban megnézzünk három egymást követő műsort (január 12., február 2., február 23.), és ha vázlatosan is, de elmondjuk vélemé­nyünket. Nem vállalkozhatunk azonban tartalomelemzésre, és semmilyen értékelhető információnk nincs a nézők véleményéről, benyomásáról, pedig ezek nélkül, tudjuk, kevésbé hitelesek gondolataink. Mivel a városi tévéről (kábeltelvízióról — többen ugyanis így hívják, szerintünk helytelenül, a helyi televíziózásra hivatott médiumot) sokan és sokféleképpen véleked­nek, szükségesnek látjuk tisztázni saját állás­pontunkat, azaz azt, hogy végül is mit vár­tunk és mit kerestünk a műsorokban. A vá­rosi televízió — maradjunk ennél az elneve­zésnél, hiszen e tekintetben a műsort közve­títő csatorna szerepe elhanyagolható — olyan helyi kommunikációs intézmény, amely számos tekintetben nem követheti az orszá­gos vagy a regionális televízió gyakorlatát. Ez a különbségtétel helyzetéből, lokalitásá­ból adódik, és lényegében azzal jellemezhe­tő, hogy felszínre kell hoznia a helyi érdeke­ket, kommunikációs szolgáltatást kell nyúj­tania a hatókörébe tartozó népesség számá­ra a fontos eseményekről — a nézők réteg­zettségének, érdeklődésének megfelelően. Ki kell tágítania a tömegkommunikációs esz­közök féloldalú kapcsolatrendszerét, hatá­rozottabban be kell vonnia a nézőket és az érdekeiket megjelenítő közösségeket, intéz­ményeket a műsorba, és ezt szembesítenie kell a döntést hozó, előkészítő intézmények­kel. Ugyanakkor mindezt olyan, mondhat­ni, professzionális szinten kell megvalósíta­nia, amilyenhez nézői mivoltunkban immár három évtizede hozzászoktatott bennünket a Magyar Televízió. E technikai színvonal, szakszerűség és szerkesztési módszer követe- Kriston Vizi László—Lengyel László— Túri András Gondolatok a városi televízióról A helyi televíziózásban a technikai, pénzügyi és személyi feltételek még korlátozottabbak, mint az országos tévénél. A néző mégis azonos színvonalú műsort igényel. Lehetséges ez egyáltalán? 21

Next