Jel-Kép, 1989 (3. szám)

GYÚJTÓPONTBAN - Élt öt napot. Beszélgetés a Szabad Kossuth Rádióról

A rádió hosszú évekig a hazugság szer­száma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon. Még a minap, ha­zánk újjászületésének órájában sem tudta abbahagyni a hazugságot. De az a harc, amely az utcán kivívta népe szabadságát és függetlenségét, a rádió falai között is fellán­golt. Akik a hazugság hirdetői voltak, e perctől fogva nem munkatársai többé a Ma­gyar Rádiónak, mely ezentúl joggal viselheti Kossuth és Petőfi nevét. Mi, akik itt állunk a mikrofon előtt, jórészt új emberek va­gyunk ezen a helyen. A jövőben a régi hul­lámhosszakon új hangokat fognak hallani. Ahogy a híressé vált régi eskü követeli: az igazságot, a teljes igazságot, és semmi mást, csak az igazságot akarjuk elmondani. Egy részecske vagyunk az ország testéből. Kér­jük, adják meg azt a bizalmat munkánknak, mely minden dolgozó magyar embernek jár. Mi az egész forradalmi mozgalom szószólói­nak valljuk magunkat, és a magyar nemzet hangját akarjuk hallatni ország-világ előtt. A rádió régi vezetőit és munkatársainak egy részét leváltottuk. Kelt Budapesten, 1956. október 30-án . Szomorúan mosolyogtak, amikor hall­gattuk ezt a felvételt. Miért? Gömöri: Ezek a drámai szavak, amelyek Örkény István tollából fakadtak, aki Déry Tiborral együtt jött be akkor a rádióba, egy nagyon tragikus szükségletet elégítettek ki. Nevezetesen azt, hogy ebben az áradásban, ebben a viharban — amelyben a Nagy Imre kormány megpróbált megteremteni egy bi­zonyos fajta stabilitást —, a régivel való szakítást drámai módon kellett hangsúlyoz­ni, és ezek a sorok ezt a célt szolgálták. Örkény István jól érezte meg a pillanat tör­ténelmi szükségszerűségét. Ami az előbbi rezignált mosolyt illeti, az annak szólt, hogy a valóság persze ennél sokkal bonyolultabb. Ugyanis ez az egész váltás nem az égből hullott. 1953 és 1956 között, mint ebben az országban mindenütt, a rádióban is — amely akkor egy hatalmi centrumnak számí­tott — nagyon kemény politikai harc volt a Rákosi-oldal és a Nagy Imre-oldal között. Mostanában azt szokták mondani, hogy volt egy demokratikus centrum, de be kell vallanom, hogy bármennyire igyekszem erre visszaemlékezni, én ezt semmiképpen sem tudom felfedezni. Nem új emberek jelentek meg a rádióban, hanem megjelentek öten vagy hatan azok közül, akik 1953 és 1956 között ebben a harcban többé-kevésbé egyértelműen a Nagy Imre nevével fémjel­zett mozgalom oldalán álltak. — Burján Béla, Földes Péter, Gömöri End­re, Tóbiás Áron, Varga Domokos, valamint Molnár Aurél stúdióvezető. Önök jöttek be október 30-án délután a rádióba. Mi történt akkor itt? GYÚJTÓPONTBAN Élt öt napot Beszélgetés a Szabad Kossuth Rádióról Idén májusban a Századvég szerkesztősége „A forradalom hangja" címmel megjelentette az 1956-os népfelkelés rádiós hanganyagainak jó részét. A beszélgetést ebből az alkalomból készítette Mélykúti Ilona Gömöri Endrével és Tóbiás Áronnal, a Szabad Kossuth Rádió két szerkesztőbizottsági tagjával. Az interjú elején közösen meghallgatták azt a rövid közleményt, Örkény István írását, amely 1956. október 30-án, a Szabad Kossuth Rádió működésének kezdetén hangzott el.

Next