Jelenkor, 1939 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1939-10-01 / 1. szám
több tehetősebb ember és kivált egyesület vállalna ilyen tsárkányos fiút». Igaz magyar dolog és rengeteg tiszta örömet, emberi gyönyörűséget szerezhet a nevelőapáknak». * Október elején protestáns napokra készülnek Budapesten. A keresztény testvér szeretetével és érdeklődésével nézünk a hatalmas találkozó elé. Veszedelmes időben jönnek össze Magyarország protestánsai, hogy ebben az istentelen korban, csábítások és kísértések között hitet tegyenek Krisztusról, aki mindnyájunkért szenvedett és mindannyiunkat megváltott vére hullásával a keresztfán. De nemcsak a Krisztusban való közösség szeretetével fordulunk a protestáns testvérek felé, hanem úgy is tekintünk reájuk, mint igaz magyarok a magyarokra. Talán fölösleges is arról beszélnünk, mennyire mélységes magyar értéket és erősséget jelent történeti és népi szempontból a protestáns magyarság gyökeressége. Mikor mintha megfakult volna némely rétegeink előtt a hagyományos magyar műveltség fénye, öreg templomok üzennek régi orgonáik szavaival, temetők meghitt üzeneteint elfeledett igazságokra, zsoltárok bízó és diadalmas dallama ostromolja az eget nyomorúságunkban: ez is a magyar protestantizmus. Komoly versek zengése, nemes sorok zamata, istenes és erényes könyvek áhítata, a legszebb zengésű magyar nyelv: ezt protestantizmusunk is oltalmazta nehéz századokban. Erkölcsi és emberi megújhodás, az Istennel való közvetlen s izzó kapcsolat, hit az emberben, a becsületben, a szabadságban, harc és lelkesültség a szabadságért, építés és védelem: ebben is annyit tett protestantizmusunk, mely egyszerre volt gyökeresen magyar, igazságosan és tisztán emberi s magyarsága mellett európai. Régi vándorpapok és diákok emléke kísért, akik Hollandiáig, Génfig, Angliáig elmentek a tudás, a lelkiismereti szabadság és a hit világosságáért; kegyes és okos fejedelmek, gondos urak, írók, papok, tudósok, mártírok intenek egy jobb és mélyebb magyarságra. Sárospatak, Debrecen, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Pápa, Kassa iskolái, könyvtárak, nyomdák öröksége szól felénk komolyan és tisztán az őszi Budapesten. Múltak szép öröksége bár lenne épülés a jövőnek, bár lenne ily energiák kezdete! A lelkiismereti szabadság, az egyéniség ereje és Istennel való kapcsolata bár lenne modern megújhodások, új valóságok indulása. A magyar protestáns nép józansága és gyökeressége, protestantizmusunk teljes magyarsága s európaisága talán nem méltatlan záloga e reménykedésünknek; a férfiak, kik élén állanak, a tiszta magyarságnak és emberségnek olyan típusai — például a nagy tudós és lelkipásztor Révész Imre —, akik nyilván a legmélyebben érzik hűséges magyarságukat válságok, kísértések, veszedelmek között. * A magyarság a kereszténység által lett emberré és maradandó értékké, melynek szerepe — hisszük és ezért dolgozunk — nem lehet nyomtalan és hatástalan az európai keresztény közösség értékei között. Ha továbbra is hívek akarunk maradni önmagunkhoz, nem szabad eltántorodnunk ettől az örökségtől. A kereszténységhez, mint hithez és mint kétezeréves szellemi tradícióhoz való ragaszkodásunk kézzelfogható valóság: nemcsak elomlott öreg kövek, régi templomok, irodalmunk szépségei tanúskodnak emellett, hanem falusi templomaink egyszerűsége és meghittsége, évszázados atyák csontjait rejtő árnyas temetők csöndje, népéletünk mélysége és gazdagsága is. Ha megtagadjuk az egyszerre európai, egyetemes s egyszerre emberi és magyar keresztény örökséget, önmagunk legjava értékeiről mondunk le könnyelműen. Sajnos, a történetünk és népünk értékeinek alapját tevő kereszténység igen sokszor már csak úgy szerepelt közéletünkben, mint nagyon is elkoptatott s közkeletű frázis. Holott talán tekintettel illene lennünk arra, mit jelent a kereszténység kétezeréves valósága, — és itt ne nézzük csupán a történeti és a kuturális szépségeket, de tekintsük magát a kereszténység lényegének belsejét, az Istengyermekséget, az erkölcsi tisztaságot, legfőkép a szeretetet. Istengyermekség, erkölcsi tisztaság, szeretet! — vájjon nem érdemesek-e ezek az értékek arra, hogy ihletetten és méltón közelítsünk feléjük? Vájjon nem lenne-e teljesebb s jobb magyarságunk és emberségünk, ha hűséggel iparkodnánk megvalósítani önmagunkban, népünk életében, egymással való érintkezéseinkben a keresztény követelményeket? Holott nem egyszer éppen az a baj, hogy csak szavakban élnek a keresztény igények, de nem hatják át mindennapjainkat. A tiszta keresztény érzületből következnék a helyes keresztény műveltség kultusza. Ha népünk életének mély rétegei még tele vannak tiszta keresztény elemekkel és hagyományokkal, éppen a közéleti frázisos kereszténység miatt felsőbb rétegeinkben már a keresztény műveltség meddő formalizmussá változott. Ha a keresztény érzület a gyökér, melyben emberi és magyar voltunk a válság viharai közt megkapaszkodhatik, úgy a magasabb keresztény műveltség szeretete nélkül silány és felületes marad minden korszerűség. Tekintsünk azokra az országokra, ahonnét példát akarunk venni a keresztény megújhodás tekintetében. Mélységes hit, tiszta emberség, szeretete és alázat mellett az évszázados keresztény műveltség gondos tanulmányozásából sarjadt ki az új keresztény irodalom és tudomány. Nyilvánvaló, hogy Charles Péguy, Paul Claudet, Francis Jammes költészete nem születhetett meg a középkori katedrálisok gyönyörű kapuinak, üvegablakainak, a keresztény szimbolikának, a középkori teológiának és társadalomtudománynak gondos tanulmánya és emberi, mai átélése nélkül. Magyar szempontból ebből az a tanulság, hogy a mi keresztény megújhodásunknak is vissza kellene térnie a történeti és emberi keresztény ismeretek eddig elhanyagolt feldolgozásához. Társadalmi és közéleti szólamok nem elégségesek, de szükséges lenne az egyetemes keresztény örökség és etikai értékek átélése, a magyar eredmények, keresztény régiségek gondos tanulmányozása , — nincsenek nagy számmal középkori műemlékeink, amelyek ihletnék szebb keresztény lelkeinket, de van mégis a magyar tájaknak mély keresztény áhítata s akár a magyar középkori keresztény örökség, akár az egyetemes keresztény gondolatkincs, éppen elég indítást adhatnának elapadó szellemi életünknek. * A földreform kérdése a mai időben sem kerülhet le a napirendről. Nem lehet ok és ürügy napjaink válsága arra, hogy ezt az annyira fontos magyar kérdést elodázzuk. Sőt éppen a forrongó idő int arra, hogy igyekezzünk minél több magyart meggyökereztetni s valóban kapcsolatba juttatni az anyafölddel, mely tulajdonképen mit sem ér nép nélkül, ember nélkül, aki a földet megmunkálja s a nemzeti közösség igaz talajává teszi. Éppen a viharos időben kell minél több önálló keresztény exisztenciát teremtenünk: a társadalom szervessége és biztonsága kívánja, hogy magyar emberek magyar földön megelégedetten, becsületes munkában otthon legyenek. A társadalmi fejlődés és nemzetünk érdeke kívánja a fokozott polgáriasodást. Mi agrárország vagyunk s polgáriasodásunk kérdése azon fordul meg, hogy minél több embernek legyen személyes köze a földhöz s minél több közvetlen, személyes munka művelje ezt a földet népünk éltető talajává. A nyugalom, a biztonság, a társadalmi fejlődés sorskérdése a földreform s a reform elodázhatatlan ügye mellett a végrehajtás folyamatossága és harmonikus kivitele. Ügyelnünk kell a termelés és elosztás zavartalanságára is, de ugyanekkor újra és újra hangsúlyoznunk kell az igazságot: a legfőbb jó az ember erkölcsi értéke s hogy Isten képmása felismerhető legyen a sokat szenvedett emberi arculaton, igyekeznünk kell arra is, hogy ez az arc megnyugodhassék. A szenvedő és eldurvult ember arcára akkor varázsolhatjuk vissza a szelídséget, megértést és szeretetet, ha a világot is igyekszünk olyanná tenni, ahogy azt az isteni igazságosság rendeli. Az embernek joga van ez igazsághoz és a munkához, tehát joga van a földhöz is: az egyén boldogsága így szolgálja a közösség édekeit, az egyén javából így nőhet elő a közösség érdeke. JELEKKOR3