Jelenkor, 1980. július-december (23. évfolyam, 7-12. szám)
1980-07-01 / 7-8. szám - Weöres Sándor versei
37 JELENKOR WEÖRES SÁNDOR Zefír Te, aki méz illatot sodorsz a jégbe, délkeleti szél, áthevíted a napsugarat mely keményen villog nélküled, te segítesz a bimbónak nyílni, a gyümölcsnek érni, jó vagy minden évszakban, te megszakasztod a jeget és elolvasztod a havat, kiszabadítod a háztetőket a rájuk nehezült tél alól: kérünk, segélj megbirkózni terheinkkel s az esztendő járásában ismétlődő munkáinkkal s gyakorta keserves gondjainkkal, hogy mint te, forgatagos, lobogós ünnep legyen mind e világon! Az elhagyottak Villámlás függönye alatt lopakodnak az elveszített dolgok, az elhagyottak, olykor sokesztendős mozdulatlanságok, velük a mozgások is, kinyílt virágok, vízre nyíló ablakok, folyami révek, és utak, hol homokban futnak az évek, zsindelyét hullató hajlék tüzes égen betörődve a felhők ráncába mélyen, benne az alvadt vér a villámot issza, az elhagyottakról tétlen álmodozva. 577