Jelenkor, 1981. július-december (24. évfolyam, 7-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám - Bori Imre: Jugoszláviai szemle
írója szerint Krsnjavi azt vallotta, hogy a pénzt nem Pesttől kell kérni, hanem előre el kell költeni. Közben jelentős iskolareformot kezdeményezett. Ivan Krtalic szerint az ő „találmánya" volt a reálgimnázium. Ez az iskolatípus Horvátországból terjedt előbb a Monarchia más országaiban, majd innen került Európába. Felsorolni is nehéz lenne különben mindazt, ami Izidor Krsnjavit foglalkoztatta: egyik méltatója szerint egyszerűbb felsorolni, hogy mit nem csinált, mint azt, ami érdekelte a népköltészeti gyűjtéstől a Dante-fordításig. Természetesen Khuen-Héderváry embere volt, akit azonban Khuen végül is elejt 1895-ben. Az alkalmat az akkori magyar-ellenes zágrábi diáktüntetések kínálták, amelyeket a bán Krsnjavival hozott kapcsolatba, emiatt le kellett mondania. A valóságban közrejátszott Ferenc József zágrábi látogatása is: Krsnjavi megnyerte a császár rokonszenvét, s ez volt, ami Khuen-Héderváryt irritálta. Az elmondottakból talán kitetszik, hogy a Krsnjavi-naplók elsőrendű forrásanyagot jelentenek a Khuen-Héderváry Károly korszakának a jobb megértéséhez. Krsnjavi egészen közelről szemlélte Khuent, s igencsak otthonosan mozgott Zágrábban éppenúgy, mint Héderváron vagy Pesten. Naplója az időszerű események krónikája, szerzője pedig kitűnő megfigyelő és jó leíró, ezért tarthatjuk a közölt és megismert részletek alapján már a századvég „tükrének" a Krsnjavi-naplót, amelyet nyilván a magyarországi történetírás is tanulmányoz majd. ÖTVEN SZERB REGÉNY Az egyik legnagyobb belgrádi kiadó, a Nolit, az évszázad vállalkozására készülődik: egy hatalmas könyvsorozatban akarja megjelentetni a szerb irodalom minden jelentős alkotását. Elsőként az ötven szerb regény sorozata indul meg, amelynek a prospektusát már megjelentette a kiadó, és az első huszonvalahány regényt az 1981-es esztendő végére ígéri. Egy ilyen vállalkozást természetesen irodalomtörténeti—kritikai előmunkálatoknak kell megelőznie, a szerkesztőknek a szerb regény történetét kell tulajdonképpen megalkotniuk, újra elolvasva a feledésbe merült, a köztudatból kihullott alkotásokat is. A jelek szerint a felfedezők bátorságával jelölték ki az újraközlésre érdemes műveket. Nemcsak az 1801-ben megjelent első szerb regény (Atanasije Stojkovic: Arisztid és Natália) jelenik meg ugyanis újra, hanem az első modern szerb regény, a hetvenöt esztendővel ezelőtt született Úttalanság is. íróját (Veljko Milicevic) is, a művet is elfeledte a kritika és az irodalomtörténet-írás, úgyhogy most valóban felfedezik. A jelek szerint érdemes lesz elolvasni például ezt a terjedelmében nem nagy alkotást, amelynek főhőse egy gyűlölt falusi erdész fia, aki jövevény csupán a városban, éppen ezért megrekedt valahol a város és a falu két világa között: a városi életbe nem tudott beilleszkedni, a faluhoz pedig igazán soha nem is tartozott. Frissen írt méltatásában (Politika, 1981. május 30.) olvassuk, hogy ebben a regényben keveredik a hős személyes gyökértelenségének a tudata a társadalom kiúttalanságának a tényével. De még olyan nagy írók életműve, mint amilyen Borisav Stankovic is volt, tartogat meglepetést. Eddig egyregényű alkotóként, a Tisztátlan vér (magyar nyelven Gúzsbakötött élet címen olvasható) alkotójaként ismertük, most a Mladen című befejezetlen regénye is a köztudatba kerül. Soha nem emlegetett élő íróval is megismerkedhetünk majd, a sorozatban ugyanis megjelenik Milka Ziolna 1940-ben írt Mindenki lánya című regénye is. Az irodalmi lexikonban kellett a szerzőről és munkásságáról informálódnunk, holott még 1961-ben is jelent meg műve. Egy ilyen nagy vállalkozás, mint amilyen az Ötven szerb regény, vitákat, s mi több, heves polémiákat kiváltó jelenség is. Éles támadások pergőtűzébe kerültek a sorozat szerkesztésével megbízottak. Igazi haszna azonban az irodalomtörténeti szemléletnek lett, mert mintha tisztázódott volna a „kettős honosságú" írók kérdése — általánosabb érvénnyel, ha a reakciókból ítélni lehet. A jelenség nem ismeretlen a magyar irodalomban sem, hiszen olyan nevekkel kapcsolatban merült fel, mint pl. Janus Pannonius vagy Vitéz János, illetve Zrínyi Miklós. Klaniczay Tibor egyik tanulmánya azután tisztázta, hogy lehetséges egy-egy író két vagy több irodalomban való jelen