Jelenkor, 1981. július-december (24. évfolyam, 7-12. szám)

1981-10-01 / 10. szám - Bori Imre: Jugoszláviai szemle

BORI IMRE JUGOSZLÁVIAI SZEMLE EGY NAPLÓRÓL A horvát kultúrának olyan szenzációja van, amilyen a magyar kultúrában volt negyven esztendővel ezelőtt, amikor Justh Zsigmond naplóiba betekintést engedett a végrendelet. 1977-ben bonthatták fel ugyanis a zágrábi egyetemi könyvtárban Izidor Krsnjavi kéziratainak csomagját, és ismerkedhettek meg az akkor ötven esztendeje halott naplóíró hagyatékával, a 2900 oldalas német nyelvű naplóval, kezdték lemá­solni, majd fordítani. A sajtó alá rendezés munkája is befejeződött már, és 1981-re ígéri az egyik zágrábi kiadó a Krsnjavi-naplók integrális szövegének kétkötetes ki­adását. Előzetesként az Oko (Szem) című zágrábi kulturális hetilap közölt belőle szemelvényeket tíz folytatásban. Az életrajzi tájékoztató szerint Izidor Krsnjavi 1845-ben Nasicen született, Sla­­vonska Pozegán járt iskolába a ferencesekhez, Vinkovcin 1863-ban érettségizett, majd az eszéki gimnázium tanára lett. A bécsi egyetemen 1868 és 1870 között tanult. S mert művészambíciói voltak, előbb Bécsben, majd Münchenben végez festészeti ta­nulmányokat. Törvényszerűen Olaszországba is ellátogat, s ott ismerkedik meg a hor­vát kultúrában és művelődéstörténetben oly nagy szerepet játszó djakovói érsekkel, Josip Juraj Strossmayerrel, aki oltárképeket rendel nála, majd hazaviszi, és segíti, hogy 1878-ban a zágrábi egyetemen tanári kinevezést kapjon a művészettörténeti tan­székre. Ekkor kezdődött Izidor Krsnjavi oly sokoldalú és heves vitákat, konfliktusokat hozó pályafutása. 1882-ben Zágrábban iparművészeti iskolát alapít, 1884-ben pedig ő a horvát művészet nagy budapesti tárlatának a rendezője és szervezője. Egy esztendő­vel később Kállay Béni Boszniába hívja, hogy a szarajevói múzeum statútumát dol­gozza ki, s felkínálja neki a múzeum igazgatói állását. 1884-ben lépett a politikai pályára is. Ekkor lesz Strossmayer Néppártjának a listáján képviselő, majd a párt disszidense, amikor az oly hírhedett Khuen-Héderváry Károly bán szolgálatába szegődött, vallás- és közoktatásügyi miniszter lett. Ez azt is jelentette, hogy szakított a horvát nemzeti érdekeket képviselő törekvésekkel, és a „magyarophilekhez" csatlakozott, ami természetesen Strossmayer haragját hívta ki. Khuen-Héderváry Károly mellett a leggyűlöltebb emberek egyike lett Horvátország­ban, s egészen máig ott látják nevén a szégyenfoltot. Ivan Krtalic azonban, aki a Krsnjavi-naplók elé a bevezetőt írta, ugyanakkor kiemeli, hogy „még ma is nehéz olyan kulturális intézményt találni Zágrábban és Horvátországban, amelyet ne Izidor Krsnjavi alapított, kezdeményezett, támogatott vagy fejlesztett volna". A szerző ki­tűnő reálpolitikusnak tartja, akinek az volt a véleménye, hogy „bölcsebb a kormány tagjaként valamilyen miniszteri karosszékben ülni, akármilyen is az, és úgy dolgozni a nép érdekeiért, mint a Laborban (a parlamentben) oppozíciós politikai szalmát csé­pelni, és a pártvezérek társaságában a »Corso« kávéházban páváskodni habos tejes­kávé mellett, az »Oesterreich—­Ungarn in Wort u. Bild«-del a kézben". Tény, hogy szerette a hatalmat. Ezt mutatja a jelszava is: „Jobb egy csipetnyi hatalom, mint egy maréknyi jog!". Azt is hozzá kell tennünk azonban, hogy az életrajzírója szerint Krsnjavi nem élt vissza hatalmával, hanem a legnagyobb építők közé emelkedett — a horvátországi iskolahálózatot ő építette ki többek között, egy sor intézmény székházával egyetemben. Nem gazdasági, hanem politikai logikával gondolkodott, és a magyar—horvát rendezetlen, sok vitát kiváltó közös pénzügyek kérdésére építette vállalkozásainak pénzelését. Ahogyan ő mondta: az építkezések számláit Pestre küldi. Azaz: az ő építkezéseinek költségei csökkentik Horvátország összjövedelmét, ilyen­képpen csökken Horvátország közös pénzügyi kötelezettségének az aránya is. Életrajz­

Next