Jelenkor, 1996. július-december (39. évfolyam, 7-12. szám)
1996-07-01 / 7-8. szám - Szilasi László: Pleonazmus: a vízjel retorikája (Mészöly Miklós Családáradás című beszélyének domináns trópusáról)
zett, és nem is létezhet tágabb változatban, kompressz (tömött, sűrű, összenyomott szedésű szöveg), nyelvi kompresszió, szöveg-kompresszor, szabad olvasói aktivitásra késztető 'topográfia', a virtuális középpont körüli 'mozgás' alakzata, az anekdotizmus és a textualitás közötti eldönthetetlen helyzet, anekdotikus példabeszéd, példázatos történet, mitologikus és a regényszerű törekvés, egyben anekdotikus rendetlenség, egy szöveg 'saját' nyelve, mely folyamatosan megcsinálja magát. A pleonazmus (Mészöly-citátumok következnek), a (Mészöly-)szöveg talán mégsem olyan nagyon könnyen hamisítható ékítménye és védjegye. Bélyeg (145.) és embléma (145.). Mesterjel, mint a díszvas parókiakerítésnek a cintermi tippanféle égbe hajózó magocskáit gyöngéden, de gyilkosan másoló, csavarosra kovácsolt csúcsai. („Az öreg még büszke is volt rá, hogy ilyen mesterjelet sikerült a művébe belopnia." 108.). A még alakítható, még nedves (nyelvi) anyagon végzett munka nyoma, a szöveget elvékonyító, áttetszővé tevő, de csak a világosság felé fordítva látható nyomat. Stílus (20.), örökös refrén, folyékony dadogás, állandó mellébeszélés, korai kukac (18.), salamucci (41.), relikviák túlzsúfolt polca (44.), és Börcsök úr agancsnyelű késeinek művészi elrendezése (145.), kézzelfoghatóság és készséges vonatkozás (45.), egy széthullott, de végre valódi dimenzió (95.), folytonossági hiány a mese felelőtlenül szőtt szövetén (97.), valódibb inverz, és a múlandóságba beépíthetetlen rend-paragrafus (113.), tárgyalásparódia (122.), a most csak körülírt, de nemsokára néven neveződő, egykor nagyreményű lyuk, ahonnét többé nem szivárog ki sugárzás, üzenet (137.), ráfogások tetszetős csapdáinak kikerülése (137.), egyben pedig a rend egy szemérmesebb vallomása (150.). Vészkijárat és betörési pont, ami - hogy szónokias zárlatomban magam is egy pleonasztikus oxymoronnal éljek - nem vezet sehova, hiszen ő maga az a régóta hiába (mert ugyanazon a felületen eddig nem) keresett magasabb s mélyebb értelem. " A Nappali ház 1996/2. számának tartalmából: Tandori Dezső, Vörös István, Térey János versei Vida Gábor, Forgách András prózája G. H. Hartman: Tea és teória Beck András Farkas Zsoltról A tér képe (Andrási Gábor beszélgetése Eperjesi Ágnessel, Várnagy Tiborral, Imre Mariann-nal és Menesi Attilával) Margócsy István és Kálmán C. György Térey Jánosról Rövid történetek Faragó Ferenc, Galántai Zoltán, Papp András, Hazai Attila, Pacskovszky Zsolt, Kaszás Máté, Bartis Attila, Tar Sándor, Lengyel Péter, Zeke Gyula, Németh Gábor, Balázs Attila, Gustav Seibl (_____________________________________________)