Jelenkor, 1996. július-december (39. évfolyam, 7-12. szám)

1996-07-01 / 7-8. szám - Szilasi László: Pleonazmus: a vízjel retorikája (Mészöly Miklós Családáradás című beszélyének domináns trópusáról)

zett, és nem is létezhet tágabb változatban, kompressz (tömött, sűrű, összenyomott sze­­désű szöveg), nyelvi kompresszió, szöveg-kompresszor, szabad olvasói aktivitásra kész­tető 'topográfia', a virtuális középpont körüli 'mozgás' alakzata, az anekdotizmus és a textualitás közötti eldönthetetlen helyzet, anekdotikus példabeszéd, példázatos­ történet, mitologikus és a regényszerű törekvés, egyben anekdotikus rendetlenség, egy szöveg 'saját' nyelve, mely folyamatosan megcsinálja magát. A pleonazmus (Mészöly-citátumok következnek), a (Mészöly-)szöveg talán mégsem olyan nagyon könnyen hamisítható ékítménye és­ védjegye. Bélyeg (145.) és embléma (145.). Mesterjel, mint a díszvas parókiakerítésnek a cintermi tippanféle égbe hajózó ma­­gocskáit gyöngéden, de gyilkosan másoló, csavarosra kovácsolt csúcsai. („Az öreg még büszke is volt rá, hogy ilyen mesterjelet sikerült a művébe belopnia." 108.). A még alakítható, még nedves (nyelvi) anyagon végzett munka nyoma, a szöveget elvékonyító, áttetszővé tevő, de csak a világosság felé fordítva látható nyomat. Stílus (20.), örökös refrén, folyé­kony dadogás, állandó mellébeszélés, korai kukac (18.), salamucci (41.), relikviák túlzsú­folt polca (44.), és Börcsök úr agancsnyelű késeinek művészi elrendezése (145.), kézzel­­foghatóság és készséges vonatkozás (45.), egy széthullott, de végre valódi dimenzió (95.), folytonossági hiány a mese felelőtlenül szőtt szövetén (97.), valódibb inverz, és a múlan­dóságba beépíthetetlen rend-paragrafus (113.), tárgyalásparódia (122.), a most csak kö­rülírt, de nemsokára néven neveződő, egykor nagyreményű lyuk, ahonnét többé nem szivárog ki sugárzás, üzenet (137.), ráfogások tetszetős csapdáinak kikerülése (137.), egy­ben pedig a rend egy szemérmesebb vallomása (150.). Vészkijárat és betörési pont, ami - hogy szónokias zárlatomban magam is egy pleo­­nasztikus oxymoronnal éljek - nem vezet sehova, hiszen ő maga az a régóta hiába (mert ugyanazon a felületen eddig nem) keresett magasabb s mélyebb értelem.­ ­ "­­ A Nappali ház 1996/2. számának tartalmából: Tandori Dezső, Vörös István, Térey János versei Vida Gábor, Forgách András prózája G. H. Hartman: Tea és teória Beck András Farkas Zsoltról A tér képe (Andrási Gábor beszélgetése Eperjesi Ágnessel, Várnagy Tiborral, Imre Mariann-nal és Menesi Attilával) Margócsy István és Kálmán C. György Térey Jánosról Rövid történetek Faragó Ferenc, Galántai Zoltán, Papp András, Hazai Attila, Pacskovszky Zsolt, Kaszás Máté, Bartis Attila, Tar Sándor, Lengyel Péter, Zeke Gyula, Németh Gábor, Balázs Attila, Gustav Seibl (_____________________________________________)

Next