Jelenkor, 1998. július-december (41. évfolyam, 7-12. szám)

1998-11-01 / 11. szám - Boros János: A filozófia "igazság" új nevei: metafora, rekontextualizálás és újraleírás

kus, organikus és kontextualista módon érvel­ni, és szerinte négyfajta ideológiai implikáció­val is fordulhatunk a történelem felé, az anar­chista, a radikális, a konzervatív és a liberális felfogással. Egyszerű matematikai számítással látható, hogy elvileg ezen egyszerű séma sze­rint 4x4x4, azaz 64 féle történelemírási stílus lehetséges, azaz, ha elfogadjuk ezt a csoporto­sítást, 64 féle történelmet írhatnánk. Ha nem is vetjük el a történelem és a múlt eszméjét, nyil­vánvalóan a történelmet pusztán mint folyto­nosan értelmezettet, alakítottat fogadhatjuk el. Rorty javasolja, hogy a történelem- és a filo­zófiaírás helyett, legalábbis egy dialektikus fi­lozófia helyett, használjuk az irodalomkritika és irodalomelmélet elnevezést. „Amit én dia­lektikának neveztem, arra az irodalomelmélet maibb szó lenne. ... ironikusan és éppen elég­gé dialektikusan, amit Hegel tett az ironizáló tradíció megalapításával a filozófián belül, az segítség volt, hogy dekognitivizáljuk és de­­metafizizáljuk a filozófiát. Segített, hogy iro­dalmi műfajjá változtassuk azt."34 És éppen ez az, amivel minden további nélkül a filozófusok éppúgy nem érthetnek egyet, mint az igazság fogalmának elvetésével. Ha addig élek is, kihúzom ezt a cukorrépát. 34 R. Rorty, i.m., 79. 1209

Next