Jelenkor, 1998. július-december (41. évfolyam, 7-12. szám)
1998-11-01 / 11. szám - Boros János: A filozófia "igazság" új nevei: metafora, rekontextualizálás és újraleírás
kus, organikus és kontextualista módon érvelni, és szerinte négyfajta ideológiai implikációval is fordulhatunk a történelem felé, az anarchista, a radikális, a konzervatív és a liberális felfogással. Egyszerű matematikai számítással látható, hogy elvileg ezen egyszerű séma szerint 4x4x4, azaz 64 féle történelemírási stílus lehetséges, azaz, ha elfogadjuk ezt a csoportosítást, 64 féle történelmet írhatnánk. Ha nem is vetjük el a történelem és a múlt eszméjét, nyilvánvalóan a történelmet pusztán mint folytonosan értelmezettet, alakítottat fogadhatjuk el. Rorty javasolja, hogy a történelem- és a filozófiaírás helyett, legalábbis egy dialektikus filozófia helyett, használjuk az irodalomkritika és irodalomelmélet elnevezést. „Amit én dialektikának neveztem, arra az irodalomelmélet maibb szó lenne. ... ironikusan és éppen eléggé dialektikusan, amit Hegel tett az ironizáló tradíció megalapításával a filozófián belül, az segítség volt, hogy dekognitivizáljuk és demetafizizáljuk a filozófiát. Segített, hogy irodalmi műfajjá változtassuk azt."34 És éppen ez az, amivel minden további nélkül a filozófusok éppúgy nem érthetnek egyet, mint az igazság fogalmának elvetésével. Ha addig élek is, kihúzom ezt a cukorrépát. 34 R. Rorty, i.m., 79. 1209