Jelenkor, 2000. július-december (43. évfolyam, 7-12. szám)

2000-07-01 / 7-8. szám - Tolnai Ottó: Fájkiskösség avagy melyik az én fájdalmam?

kee-n (ez az utca egészen a Milwaukee államig, tehát az indiánokig vezet, jólle­het ott Chicagóban már a négerek és a vietnámiak utcája valójában) rábukkant egy hatalmas boltra, ahol 1 USA $-ért kitűnő zakókat lehet vásárolni. Abban a pillanatban, mesélte, ahogy belépett, akárha szembe bicegett volna vele, eszébe jutott Elemér. És gondolkodás nélkül vásárolt neki egy vulkánfíber zakót. Annyira izgalomba jött, csak a keskeny zakókat válogatta (egyszer Howard Je­nőke keskeny kurvának nevezte Elemért, de mielőtt még Elemér megsértődhe­tett volna, gyorsan hozzátette, Kosztolányit idézte, ugyanis tudta, e név említé­sére Elemér mindig elérzékenyül, mivel állítólag nagyanyja még járt takarítani Ludason dr. Kosztolányiékhoz­, hogy magának el is felejtett zakót vásárolni. Elemér azokat a dohány, óarany avagy mézszín, bordás, bársony zakókat szere­ti, amelyek már egy kicsit viseltesek, finom szivarillatuk van, és szarvasbőrt varrtak a könyökükre. Ezek a szarvasbőrdarabkák olykor fontosabbak számára magánál a zakónál is. T. Orbán mesélte Howard Jenőkének a Kék tó előtt, hogy amikor azzal a zakóval tömött vulkánnal boldogan kilépett a Milwaukee-ra: rá­lőttek. Ne kaszkodj, rád lőttek?!, kérdezték többen. Megcsörrentve a csehó nád­függönyét, még néhány postás is kihajolt. És aztán, benn a sűrű kis csehóban ők, a postások is folytatták a történetet, mármint hogy rálőttek T. Orbánra, hol lőt­tek rá?, benn Szabadkán, a korzón, nem, a galambpiacon, nem a galambpiacon, egyedül még a galambpiacot nem vették át a menekült martalócok, egyedül a galambpiacra nem tette még rá a kezét a maffia, hát akkor hol lőttek rá, talán csak nem itt a Thesszalonikin?!... Kövér néger és pattanásos, sovány fehér gye­rekek számoltak le aznap éppen egymással a Milwaukee-n, a leszámolásnak, mint majd a tévéből később értesülnek, mindössze egy halálos áldozata volt. De szerencsére, mesélte Orbán, még volt annyi időm, hogy bevessem magam az egyik autó alá. Hogy ne mondjam, tette hozzá, aznap este még felolvasásom volt az eklézsián, a jezsuita Ördög atyánál, akivel, meséltem már, a véletlen folytán együtt repültem Budapestről Chicagóba. Olyan sokáig lövöldöztek, hogy nem volt időm hazavinni a vulkánsíkert. A hallgatóság­­főleg bácskaiak - addig, mármint a háború kitöréséig ugyanis az amerikaiak nem tudták, hogy egyáltalán léteznek bácskai, illetve vajdasági magyarok, meg voltak győződve, csak két fajta magyar létezik: 56-os, meg erdélyi, tehát főleg bácskaiak - magyar­kanizsaiak, zentaiak, moholiak - meg hát a Szajla szerzője, Imre, a huszár, aki énjének éppen amerikai felét élte volt, és meg is kérte Orbánt, olvassa fel azt a Wilhelm-dalt hogy: félek visszajönni amerikából de hát ki se mentél mondom félek még így is félek visszajönni mondja (...) akkor mondom tényleg nincs más megoldás ne gyere vissza ne gyere vissza ha ki se mentél) azt hitte, az egész vulkánsíkert fel akarom olvasni. Csak később, már itthon, amikor a zakókat Elemérnek ajándékoztam, mesélte Orbán, kerültek ismét kéziratok abba a vulkánba, ezért van tehát enyhén szivar, illetve szarvasbőr illata a füzeteknek, a felszeletelt pakkpapírból varrt noteszok­

Next