Jelenkor, 2000. július-december (43. évfolyam, 7-12. szám)

2000-12-01 / 12. szám - Milbacher Róbert: Egy sikeres kísérlet tanulságairól és várható következményeiről : Margócsy István: Petőfi Sándor. Kísérlet

MILBACHER ROBERT U­­SA EGY sikeres kísérlet TANULSÁGAIRÓL ÉS VÁRHATÓ KÖVETKEZMÉNYEIRŐL Margó­csi­ István: Petőfi Sándor. Kísérlet A Korona Kiadó Klasszikusaink című heroikus vállalkozása a magyar irodalmi kánon leg­­nagyobbjairól ígér sorozatot. A könyvek címeként megjelölt szerzői nevek azt sugallják, hogy az olvasó olyan monografikus feldolgozásokkal szembesülhet az olvasás során, amelyek a műfajnál fogva jól ismert módszertani mátrixban helyezik el adott klassziku­sunkat. A monográfia hagyományánál fogva egy szerzői névvel jelölt korpuszt dolgoz fel; mindig a teljesség igényét sugalmazza; többnyire nem szabadulhat az affirmáció gesztu­sától - hiszen a feldolgozandó életmű (már a feldolgozás miatt is) értéktelinek mutatko­zik, amivel egyben a feldolgozást magát is szentesíti valamint kimondva-kimondatla­­nul az életművet a szerző (fikciója) felől és afelé olvassa, háttérben persze az életrajz legi­timáló erejével. (Akár szimbolikusan is értelmezhető, hogy a könyveket Életrajzi kronoló­gia zárja.) Természetesen a monográfiák készítőinek névsora (vagy annak többsége) biz­tosítékul szolgál arra, hogy bizonyosan nem annak a pozitivista hagyománynak a szol­gálatában születnek a feldolgozások, amelyből a monográfia mint műfaj megszületett. Mégis várhatóan a műfaj kényszerítő hatására számolnia kell az olvasónak azzal, hogy az affirmatív kényszerből következően például az adott író kánonbeli helye radikálisan nem kérdőjeleződik meg, legfeljebb hangsúlyok változhatnak, vagy az adott névvel jelölt szövegek koherenciája is magától értetődő lesz (háttérben a fejlődési ív, pályakép roman­tikus csábításával stb.), csakúgy mint a szerzői szubjektum egysége stb. Az bizonyosnak látszik, hogy a sorozat hatását tekintve várhatóan a klasszikus szerzői kánon megerősí­tését eredményezi, de a róluk való beszéd, vagyis az értelmezői nyelv kanonikusságának kialakítása és megerősítése is kockán forog. (Amennyire tudom, a sorozat megcélzott olvasói többek között azok a magyartanárok, akik azután igen széles körben terjeszthe­tik az itt szerzett tudásukat.) Margócsy István Petőfi Sándorról írott könyve már az Elő­szóban lemondani látszik a monografikus feldolgozásról, ám nem a műfajjal szembeni fenntartások, hanem a munka elvégezhetetlen mennyisége miatt. „Nem monográfia: egy új és összefoglaló Petőfi-monográfiához annyi új előmunka­Klasszikusaink sorozat Korona Kiadó, Budapest, 1999 312 oldal, á. n.

Next