Jelenkor, 2001. július-december (44. évfolyam, 7-12. szám)
2001-07-01 / 7-8. szám - Milbacher Róbert: "S mi vagyok én, kérded...": Az Arany-önéletrajz narratív rétegei
mák szerint értelmezi Arany életét, amelyek alapján magát az önéletrajzi levelet olvasni tudja (mert olvasni lehet). Természetesen ez a látens „felkínáltság/kínálkozás" nem jelenti azt (vagy legalábbis nem minden esetben), hogy az önéletrajz írója tudatosan irányítani próbálja biográfusát/biográfusait, hiszen maga is kiszolgáltatottja annak a kulturális tradíciók intertextusaként funkcionáló elbeszélésnek, amely az önéletrajzi diskurzust szervezi. A nép(mese)i hős - a „legkisebb fiú" Az önéletrajz strukturálódásának alapvető kódja mintegy adottnak tekinthető, amennyiben az elbeszélést a kronológia szervezi. Az időrend „adottsága", szikár objektivitása magától értetődővé teszi az elbeszélt élettörténet valóságosságát. Ugyanakkor a szükségszerűen teleologikus történet - minthogy a vég nem ismert, hiszen az elbeszélés ideje esetleges, és a történet igazi vége az elbeszélő számára elmondhatatlan amúgy is saját beteljesülését a kezdetben, a genezisben igyekszik megtalálni, illetve a megtalált (elmondott) jelekből előrevetíteni, megjósolni, így a gyermekkor-történet nem egyszerűen a felnőtt jellemének pszichológiai forrása (amint egyébként Arany erre utal, komolyságának okát keresve), hanem valamiféle mitikus felhatalmazás története. Az Arany születésének körülményeit elbeszélő történet számos csodás motívumot hordoz: a nyomatékosan „öreg szülők" említése - mintegy a terméketlenség lehetőségének jelöléseként - azokhoz a biblikus történetekhez utalja az értelmezőt, amelyek a csodás fogantatás mitologémájával jelzik a kiválasztottságot (Izsák, Keresztelő János stb).26 „Szüleim már mindketten öregek, mikor születtem, s én egyetlen fiuk, a mennyiben a legidősb leányuk már régóta férjnél vala [...] a többi számos testvéreim pedig, kik közül én egyet sem ismerek, előttem mind elhaltak, így hát én valók öreg szüleim egyetlen reménye, vigasza..." A kiválasztottságra utaló toposz a 'legkisebb fiú' történetének népmeséi narratíváját kínálja - mégpedig a Babszem Jankó-típusú szüzsét2z - a gyermekkor-történet elbeszélésének és értelmezésének lehetőségeként. A „kiválasztottság" a csodagyereknek számító Arany iskolai szereplésében konkretizálódik, és természetesen irodalmi téren nyilvánul meg: először a latin imák elmondásában, majd a versírásban: „Valahára eljött a költészeti osztály s én halomra írtam verseimet. [...] Arra emlékszem, hogy mielőtt a nagyobb világ tudná, a szalontai kis világ s a környék már ismert, mint afféle poétát s ez nem kevéssé hízelgett hiúságomnak." Az irodalom iránti elkötelezettség - minthogy nyilván az irodalmi érdemei miatt kéri Gyulai az önéletrajz megírására - áll Arany történetének középpontjában. Talán innen lehet magyarázni, hogy az önéletrajz az anyáról igen kevés szót ejt, míg az apa szerepét erőteljesen kiemeli, hiszen ő vezeti be az olvasás, (írás) birodalmába, ő indítja el az irodalom felé vezető úton: „Alig három-négy éves koromban apám, ki értelmes, írástudó parasztember volt, hamuba írt betűkön megtanított olvasni..."28 Az anya szerepének elhalványulása/elhalványítása mögött ott lappang az az interpretációs lehetőség, miszerint csupán a szellemi értelmű születés és eszmélkedés a hangsúlyos Arany élettörténetében, amely pedig az apai törvény megtanulásával megy végbe, hogy a későbbiekben tápja legyen morális és vallási nagyságú 26 A születéstörténet itt nem teljes egészében a szótérikus, megváltó gyermek születésének Vergilius IV. eclogájából is jól ismert toposzaira referál. Erről ld. Az írófejedelem kultusza. Takáts József és Szörényi László beszélgetése, in: Új Horizont, 2000. 3. szám, 35. o. 27 Vö.: Dr. Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok, Pécs, 1957. II. kötet, 239-241. o. 28 A hamuba írt betű szép képe Riedl Frigyest arra indítja, hogy metaforává avatva, az olvasni tanulás helyett az írás megtanulását kösse hozzá, és egyben Arany költészetének szimbólumát lássa benne: „Tőle tanult fia írni is, hamuba írt betűkön - ami mintegy sejtelmes előjele méla költészetének." Riedl Frigyes: Arany János, Budapest, 1982. 9. o.