Jelenkor, 2001. július-december (44. évfolyam, 7-12. szám)

2001-07-01 / 7-8. szám - Milbacher Róbert: "S mi vagyok én, kérded...": Az Arany-önéletrajz narratív rétegei

rajz(ok) elbeszélése olyan morális autoritás létrehozására irányul, amely a nemzeti to­vább- és túlélés (a korabeli „katalógusok" formájában realizálódó) nagy elbeszélésébe in­tegrálódva tölti be szerepét.13 Talán igazából innen értelmezhető, hogy Arany miért is testálja át az olvasható/olva­­sandó életrajz megírásának feladatát Gyulaira (illetve közvetve Toldy Ferencre):14 „Most tehát röviden a tények elsorolására fogok szorítkozni, állítsd belőle össze, a­mit tudsz.", vagy a levél végén: „... így lettem, mint munkáim nagyobb része töredék. Csinálj te belő­le egészet..."15 A felhatalmazás annak belátását jelenti, hogy az életrajzi adatok valamely elbeszélés formájában (White terminológiájában, narrativizálva), vagyis egésszé kerekí­tett történetként tölthetik be azt a funkciót, amely már nem a történet főhősének szerepét játszó Arany, hanem az életrajzíró-kritikus Gyulai illetékességi körébe tartozik, az ő el­lenőrzése alatt áll. Az életrajzírás abszurditásával kapcsolatban Arany már levele kezde­tén kifejti ironikus álláspontját: „Megvallom, hozzá is fogtam [tudniillik az autobiográfi­­ának] nagy tudós képpel, amúgy a harmadik személyben beszélgetvén magamról, mint afféle elhunyt celebritásról, de megijedtem tőle, halva képzelvén magamat." Arany visszariadása a harmadik személyben elbeszélt (ön)életrajz megírásától talán annak kö­szönhető, hogy önmagát szükségszeren „halottként", vagyis befejezett, lezárt törté­netként, illetve hírességként kellene szemlélnie, mintegy valamiféle külső nézőpont ér­vényesítésével, amely történet megírásának szabályai ráadásul a műfaj által előírtak, vagyis nem a tételezett személyesség egyszeriségét és egyediségét emelik ki.16 A lezárt történet szükségképpen egy olyan figura megkonstruálását végzi el, amely az önéletrajz írójáról leválasztott, annak egyetlen aspektusára koncentráló szerző-funkció­ szerep lét­rejöttéről tudósíthat, hiszen az önéletrajz megírásának oka és egyben célja egy olyan ka­talógusba való bekerülés, amely a dokumentálható szépírói tevékenység nyomán (vagy­is az addig létrehozott szövegek által körülírt „üres helyként") konstituálódó író-figurá­ról számol be, illetve egy ilyen író-figurát hoz létre.17 A „elhunyt celebritássá" válás paradoxonáról 1857-ben Arany a következőket írja só­gorának azzal a róla készült Barabás-képpel kapcsolatban, amelyet Szalonta város ren­delt nagy fiáról: „Örvendek, hogy az arcz­kép história nem történt nagyobb lármával, bár ennyi is elég zajos. Valahogy olyformán érzem magamat, mikor erről hallok vagy ol­vasok, mintha már nem is volnék én én, mintha minden halálom után történnék. Van benne valami halottias. Szinte félek, ha majd Szalontára megyek, hogy fog bámulni és lesni az ifjabb nemzedék, mint valamely­­ múmiát."18 Arany önéletrajza ráadásul magánlevél formájában íródik, amely pedig (a műfajhoz kapcsolódó olvasói és írói elvárások következtében) a személyes megszólalás intenciójá­val terhelt, s így abszurdnak tűnik egy külső nézőpont (ahonnan nézve celebritásnak te­ 13 Ezzel kapcsolatban Id. Hayden White: A narrativitás értéke a valóság megjelenítésében című tanul­mány konklúzióját. White, 1997.103-142. o. 14 Egyébiránt a Szinnyeinek írt 1867-es levelében a Toldy-féle életrajzot tekinti kanonikusnak: „Az én biographiám elég bőven s elég szabatosan megolvasható Toldy Ferencnél: A Magyar Költészet Kézikönyve Ild. kötet. Pest, 1857." Más szóval Szinnyeit ehhez az életrajzhoz utasítja. 15 Érdekes párhuzam van Kölcsey Szemeréhez írott 1833. március 20-i önéletrajzi levele és Arany írása között anélkül, hogy a konkrét filológiai kapcsolat bizonyítható volna pl.: „Biográfiámról új és új ideáid vagynak, de kétségkívül látni fogod, hogy ezen ideák az én fejemben formáltatni s tol­­am által leíratni nem foghatnak. Azokat csak te dolgozhatnád legjobban, mert természetesen te más szemmel nézsz engem, mint magam magamat. Adatokat közölhetek, s íme, mindjárt né­hány." In: Kölcsey Ferenc válogatott művei, Fenyő István (vál.), Budapest, 1975. 1014. o. 16 Vö.: Paul de Man: „Az önéletrajz mint arcrongálás", Fogarasi György (ford.), in: Pompeji, 1997/2-3. 103. o. 17 de Man, 1997. 101. o. 18 Arany levele Ercsey Sándorhoz 1857. júl. 1. In: Ercsey, 1883.124. o.

Next