Jelenkor, 2001. július-december (44. évfolyam, 7-12. szám)

2001-07-01 / 7-8. szám - Milbacher Róbert: "S mi vagyok én, kérded...": Az Arany-önéletrajz narratív rétegei

megvallom privatim! és te nem fogsz visszaélni a bizalmammal, [elmeséli a színész kalandját] E szakaszát életemnek csupán így szeretném összefoglalni: »Néhány havi sanyarú vándorlás s hányattatás után, mi életében fordulópontot képez, ugyanazon év nyarán, már Szalontán leljük őt, stb.«" Toldynak 1857-ben hasonlóképpen nyilatkozik a Magyar Költészet Kézikönyvébe készülő életrajz kapcsán: „Az én életpályám, noha bűntől, ártalomtól ment, egy pár oly gyöngeséget tüntet fel, amit nem szeretnék, hogy már életemben olvassák. A K[ézi] Könyv nagy részben ifjak kezébe jut... kik talán épen vezetésem alatt lesznek... A tanulói pálya, mit oly töredékesen futottam, s az erre következett kóborlás szégyenítőleg hatna rám, ifjú emberekkel szemben, kik meg nem foghatnák hogyan lehet ily előzmények után tanszékbe ülni. [a levél végén visszatér a témára: nem akarja, hogy kalandos történetem ...köz ajkon forogjon még most. Gyöngeség, de engem teljes életemben ily gyöngeségek kínoztak. Tudom, hogy mások helyzetemben az efféle kiugrásokat geniestrich gyanánt árulnák, de engem (hogy szójátékkal fejezzem ki) nagyon goniroznak. Ha nem leszek akkor.. ."23 És valóban, Arany életében a színész-kaland (majdnem) szó szerint ebben a formában rögzült és ismétlődött azokban az írásokban,24 amelyek Gyulai, illetve Toldy életrajza nyomán születtek. (A Kertbeny-féle biographia még közli a színészkedést, vagyis Arany még nem tiltotta le annak elbeszélését - igaz, nem is volt akkor még tanár, akinek erkölcsileg teljesen feddhetetlennek kell lennie, legalábbis ilyen arcot kellett felmutatnia.) Az önéletrajz objektivitása tehát két „irányból" is sérülni látszik: 1) az önéletírás maga már műfajánál fogva sem képes levetkőzni egyfajta teleologikus meghatározottságot, amely pedig az eredet, előzmény stb. alakzatainak és trópusainak használatát teszi kötelezővé, és így a tényregisztrálás rigorózussága, „üvegtisztasága" helyett különféle elbeszélések hálójává „válik" a dokumentumnak szánt irat; 2) az önéletrajz funkciója nyilvános legenda létrehozása, amely pedig szükségszerűen ideologikus (rituális) célokat szolgálva, „manipulatív" eljárásoknak van alávetve. Ennek alapján Arany önéletrajza nem a szöveg dokumentarista igazságértékénél fogva (vagyis az életrajzi adatok helytálló vagy téves volta miatt) tarthat számot érdeklődésre jelen esetben, hanem sokkal inkább azok miatt a narratív sémák miatt, amelyek meghatározzák az életrajz adatainak elbeszélését (cselekményesítését) magát.25 Valójában az Arany-önéletrajz alább tárgyalandó narratív struktúrájának feltárása nem azért fontos, mert „leleplezi" Arany önmítoszának generálódását, hanem mert a recepció - tudva vagy tudatlanul, reflexíven vagy kifejtetlenül azok szerint a többnyire mitologikus sé 23 Arany Toldy Ferencnek 1857. AJOM XVI. 1022. o. (A „Ha nem leszek akkor..." félmondat, mintha a Kölcsey-levél ismeretét tételezné, mégpedig olyan szintű ismeretet, amelyre elég utalni, ahhoz, hogy Toldy elértse.) 24 Gyulainál: „Néhány havi sanyarú vándorlás és hányattatás után, mi életében fordulópontot képez, még azon év nyarán visszatért Szalontára. Alig pár héttel haza érkezte után anyja hirtelen meghalt kolerában, atyja pedig szemevilágát teljesen elveszté." Gyulai, 1858. 234. o. Toldynál: „Néhány havi sanyarú vándorlás és hányattatás után, mi életében fordulópontot képez, ugyanazon 1836. év nyarán ismét Szalontára érkezett, hol atyját megvakulva találta, anyja pedig alig pár héttel haza érkezte után cholerából hirtelen elhalt." Toldy, 1858. 242. o. 25 Itt nem csupán a Hayden White-i elmélet értelmében használom a narratíva fogalmát, hiszen nem egyszerűen arról van szó, hogy a meglévő adatokat miként mondja el Arany, hanem David Carr „kontinuitás-elméletét" is segítségül hívom, amely szerint „Az elbeszélés nem pusztán a fiktív vagy történeti írás irodalmi formája, hanem közvetlenül tetten érhető maguknak az ember életében zajló eseményeknek a szintjén is." (David Carr: „A történelem realitása", in: Narratívák 3. A kultúra narratívái, Thomka Beáta (szerk.), Budapest, 1999, 70. o.), vagyis nem azt tételezem, hogy létezik egy „valódi", elbeszéltségtől mentes Arany János, hanem azt, hogy csak narratíváktól meghatározott Arany létezik, aki önéletrajzában ennek a narratívák rendszerében „realizálódó" szubjektumnak a körvonalait rögzíti írásban.