Jelenkor, 2004. július-december (47. évfolyam, 7-12. szám)

2004-12-01 / 12. szám - Mikola Gyöngyi: A szerelem ideje (Villányi László: időközben)

MIKOLA GYÖNGYI ÚJ „úgy szólalj meg, ahogyan elered az eső" - írja Villányi László új kötetének utolsó bejegyzésésben, fragmentumában. Az idő­közben című notesz-formájú, mindössze 36 számozott oldalt tartalmazó, egyszerű kis barna könyvecske (melyet a neves grafi­kus, Kurcsis László tervezett) teljes egé­szében ilyen egy-kétmondatos, töredékes bejegyzésből, vers-fragmentumokból, is­métlődő minimális szekvenciákból áll. Vagy talán helyesebb volna vers-cseppek­­ről beszélni. Hogyan lehet úgy megszólalni, aho­gyan elered az eső? Hogyan ered el az eső? Magányos cseppekben elein­te, melyek véletlenszerűen esnek a járdákra, falevelekre, a földre. Meglepődnénk, ha az esőcseppek valamilyen szabályos rajzolatot, geomet­riai mintát alkotnának. Azt sem lehet előre megmonda­ni, hogy melyik pillanatban következik be az az állapot, amikor a különálló cseppek összefüggő réteget alkotnak, mikortól lesz vizes a járda. A kötet nyolcadik bekezdésé­vel szólva, miként történik, hogy a „magányos cseppek lassú esővé fordulnak át". Mintha Villányi költésze­te az új kötettel éppen a je­lenségeknek ebbe a nehezen megfigyelhető „köztes" zónájába költö­zött volna - erre utal a címe is, időközben. Valéry rhumbreit, töredékműfaját is felidé­zi az így felfogott „köz", azt az imaginári­­us szöget, állandóan változó mértékű elté­rést, mely egy hajó térképen kitűzött úticélja és pillanatnyi helyzetéből adódó tényleges útiránya között fönnáll. A fragmentáris írás poétikája, melybe Thomka Beáta Glosszáriuma nyújtott leg­utóbb kitűnő kalauzt, újabb készlettel bő­vült, mégpedig a költői-költészeti töre­dékkel, melyre példát a Glosszárium elsősorban Tolnai Ottó műveiből hozott. A töredék mint műfaj vagy poétikai eljárás maga is köztes: a műnemek közötti senkiföldjén helyezkedik el, hiszen egy fragmentumról nehezen dönthető el, hogy lírává, epikává avagy drámává (esetleg filmforgatókönyvvé) íródna tovább. A 20-21. századi töredék bizonyos változa­tai nemcsak a „minden egész eltörött" modern kulturális tapasztalatát közvetítik, ha­nem - mint Valéry esetében is - az eddig még létre nem jött, lehetőségként, csíraálla­potban leledző dolgok, gon­dolatok, tervek stb. megjele­nési formája is lehet. Villányi csepp­verseinek egyik ismét­lődő motívuma a rügy, me­lyet az egyik bejegyzésben egy lány lenyel - mintha egy soha­ meg­ nem történt, de le­hetséges szerelem metaforája lenne. Egy másik töredék pe­dig mintha éppen a lenyelt rügy érzéki képét magyaráz­ná: „többnyire az elhangzott mon­ / datot, megtörtént mozdulatot / bánja meg az ember, mikor / méltatlannak érzi, mintha egy/ idegen szavát mondaná, lépését / cselekedné, de megvetendőbb / vétek az, amit nem mondtam / ki, amit nem engedtem meg­ / történni, pedig az én szavam, / az én tör­ténetem lett volna" . Nemcsak elszalaszott A szerelem ideje Villányi László: időközben 1294

Next