Jelenkor, 2004. július-december (47. évfolyam, 7-12. szám)
2004-12-01 / 12. szám - Mikola Gyöngyi: A szerelem ideje (Villányi László: időközben)
MIKOLA GYÖNGYI ÚJ „úgy szólalj meg, ahogyan elered az eső" - írja Villányi László új kötetének utolsó bejegyzésésben, fragmentumában. Az időközben című notesz-formájú, mindössze 36 számozott oldalt tartalmazó, egyszerű kis barna könyvecske (melyet a neves grafikus, Kurcsis László tervezett) teljes egészében ilyen egy-kétmondatos, töredékes bejegyzésből, vers-fragmentumokból, ismétlődő minimális szekvenciákból áll. Vagy talán helyesebb volna vers-cseppekről beszélni. Hogyan lehet úgy megszólalni, ahogyan elered az eső? Hogyan ered el az eső? Magányos cseppekben eleinte, melyek véletlenszerűen esnek a járdákra, falevelekre, a földre. Meglepődnénk, ha az esőcseppek valamilyen szabályos rajzolatot, geometriai mintát alkotnának. Azt sem lehet előre megmondani, hogy melyik pillanatban következik be az az állapot, amikor a különálló cseppek összefüggő réteget alkotnak, mikortól lesz vizes a járda. A kötet nyolcadik bekezdésével szólva, miként történik, hogy a „magányos cseppek lassú esővé fordulnak át". Mintha Villányi költészete az új kötettel éppen a jelenségeknek ebbe a nehezen megfigyelhető „köztes" zónájába költözött volna - erre utal a címe is, időközben. Valéry rhumbreit, töredékműfaját is felidézi az így felfogott „köz", azt az imaginárius szöget, állandóan változó mértékű eltérést, mely egy hajó térképen kitűzött úticélja és pillanatnyi helyzetéből adódó tényleges útiránya között fönnáll. A fragmentáris írás poétikája, melybe Thomka Beáta Glosszáriuma nyújtott legutóbb kitűnő kalauzt, újabb készlettel bővült, mégpedig a költői-költészeti töredékkel, melyre példát a Glosszárium elsősorban Tolnai Ottó műveiből hozott. A töredék mint műfaj vagy poétikai eljárás maga is köztes: a műnemek közötti senkiföldjén helyezkedik el, hiszen egy fragmentumról nehezen dönthető el, hogy lírává, epikává avagy drámává (esetleg filmforgatókönyvvé) íródna tovább. A 20-21. századi töredék bizonyos változatai nemcsak a „minden egész eltörött" modern kulturális tapasztalatát közvetítik, hanem - mint Valéry esetében is - az eddig még létre nem jött, lehetőségként, csíraállapotban leledző dolgok, gondolatok, tervek stb. megjelenési formája is lehet. Villányi cseppverseinek egyik ismétlődő motívuma a rügy, melyet az egyik bejegyzésben egy lány lenyel - mintha egy soha meg nem történt, de lehetséges szerelem metaforája lenne. Egy másik töredék pedig mintha éppen a lenyelt rügy érzéki képét magyarázná: „többnyire az elhangzott mon / datot, megtörtént mozdulatot / bánja meg az ember, mikor / méltatlannak érzi, mintha egy/ idegen szavát mondaná, lépését / cselekedné, de megvetendőbb / vétek az, amit nem mondtam / ki, amit nem engedtem meg / történni, pedig az én szavam, / az én történetem lett volna" . Nemcsak elszalaszott A szerelem ideje Villányi László: időközben 1294