Jelenkor, 2004. július-december (47. évfolyam, 7-12. szám)
2004-07-01 / 7-8. szám - Selyem Zsuzsa: Glissando: Láng Zsolt bestiáriumairól
AX SELYEM ZSUZSA VÁrol/)V GLISSANDO Láng Zsolt bestiáriumairól (Bevezetés) A múlt század hetvenes éveitől kezdve a történelem megírtságára, a különféle narrációk tényteremtő erejére irányult a figyelem, s még ha a kérdés Hayden White-i megközelítése egyre vitatottabb is, a történész számára aligha adott a múltról való tudás egyértelműsége, a „források" magától értődő használata. Láng Zsolt négykötetesre tervezett Besliárium Transylvaniae című regénye eddig megjelent első és második-harmadik kötetének történelemszemlélete, noha irodalmi megformálás lévén, veszít is a múlthoz való hozzáférés problémájának feszültségéből (kortárs történészek alkalmasint nem veszik komolyan), a maga konkrét 16. századi erdélyi (és moldvai és számoszi és velencei stb.) történeteivel, ezeknek a történeteknek aszerinti változékonyságával, hogy ki meséli őket, nemcsak arra ébreszti rá az olvasót, milyen keveset tud bizonyos történelmi eseményekről, hanem arra is, milyen kevéssé ismeri egyazon történet különféle arcait. Mind az irodalom, mind a történelem értelmezésének tétjéhez, értelmezettségének belátásához termékeny szempontokat kínál. A regények megközelítésének itt következő kísérlete csak jelzi ezt a nagyobb kontextust, az elemzés konkrétan egyetlen, jóllehet sokfelé ágazó kérdésre koncentrál: milyen a Besliárium eddigi köteteinek prózatechnikája, hogyan viszonyulnak a történetírás történetiségéhez, valamint ahhoz a történetiséghez, amely a Besliárium írását, a kötetek egymástól eltérő szerkezetét, e különbségek közötti kapcsolatot befolyásolta. (Emlékezetfelejtés) „Oedipus sorsát egyes szám első személyben mesélik el nekünk. Ki az, aki mesél? Oedipus. Igen, ő mesél, jelen időben. Oedipus, a Halhatatlan. Mi más volna ez, mint a legteljesebb emlékezés?! A múlt jelenné tétele" - írja Láng Zsolt Időlátó című esszénovellájában, melyben megjelenik a Besliárium második-harmadik és az első kötet történelemhez, múlthoz viszonyulásának különbsége, amit a zenei szaknyelvből vett kifejezéssel, a glissandóval jelölök.3 „A múlt jelenné tétele" - a múltból jelenbe csúszás (és jelenből múltba röpítés, mindenképpen: jelen és múlt közötti oszcilláció) az, ami új a korábbi regényhez, Az ég madaraihoz képest - de talán nem új a még csak találgatható tetralógia-koncepcióhoz képest. Az ég madarai, Jelenkor Kiadó, Pécs, 1997.; valamint A tűz és a víz állatai, Jelenkor, Pécs, 2003. A hivatkozások a továbbiakban ezekre a kiadásokra vonatkoznak. 2 In: A szomszéd nő, Koinónia, Kolozsvár, 2003.18. A hivatkozások a továbbiakban erre a kiadásra vonatkoznak. 3 Glissando:két, egymástól bizonyos távolságra fekvő hang JUL. frb, a vaX Jelenkor Kiadó Pécs, 2003 405 oldal, 2900 Ft Láng Zsolt A t d , és a állatai