Jelenkor, 2008. július-december (51. évfolyam, 7-12. szám)

2008-12-01 / 12. szám - Csordás Gábor: A harminckettedik év

vánt kulturális tanácsosnak nevezték ki a varsói magyar nagykövetségre. „Jurek": Jerzy Snopek len­gyel hungarológus és fordító, a Lengyel Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa, majd később igazgatója. Körmendy Adrienne történész 1990 szeptemberétől a varsói Magyar Nagykövetség titkára, „szerencsétlen júniusi találkozó": júniusban a varsói egyetemen kon­ferenciát rendeztek az európai csatlakozásról, ahol „Europa zdradzona" („Az elárult Európa") cím­mel tartottam előadást. A bőröndöm, benne az öltönyömmel és az előadás lengyel szövegével soha­sem érkezett meg Varsóba. A lengyel közvélemény akkor már nem Közép-Európában, hanem Európa nagy nemzetei között kereste Lengyelország helyét; a konferencia közönybe fulladt; az elő­adást rövidnadrágban, trikóban, emlékezetből tartottam meg.] 1990. szept. 4. Kedves Gábor Csordás! Mivel betegállományban itthon vagyok, ezúttal küldöm a fordítást a „régi módon", az írógépemmel írva, a jó, régi darab. Bocsánatot kérek a sok „Tippfehler"-ért, de már szo­katlan írni a géppel. Számítótechnikával sokkal könnyebb! Köszönöm nagyon a kedves levelet is, amit írt nekem. Sajnos az idén nem tudunk jönni se Pécsre, se Mo-ra általában. Az oka a munkahelyem - ott kell az „egész ember", mert nagy a konkurrencia és talpon maradnunk kell, főleg, mert még „fölépítünk" a lapot (most már jelenik meg több mint 20 2000 példányszámban). A másik oka: Valósulunk meg egy régi álmunkat: Isztambul. Oda járunk szept. végén pár napra. Ez az idén a szabadságunkat. Akinek eddig csak igen kevés lehetőségeket akadt, az Európát megnézni... De már szomorú vagyunk, mert 1974 óta minden évben, néha többször is, voltunk Mo-n. És talán jövünk Szilveszterre, vagy télen. Mindenesetre jövőre, mert Mo marad a mi második honunk. Ezért is szívből kívánunk, hogy kijöhet nemsokára ez a meggyalá­zott ország a kátyúból! Nálunk pedig nem minden úgy fest világos fényben, mint talán kívülről látszik. A leg­szomorúbb. Mint a második világháború után, amikor megmaradtak sok „kis Nazik", itt most is a régi pártemberek, sőt Stasi-emberek újra talpon vannak. Fordították a köpenyei­ket és lesz „újra itt van. A másik, ami zavar bennünket: korábban mi is, mint a másik „keleti országok", együtt szenvedtünk. Most pedig már elfelejtették a legtöbbek ezt - élnek a kemény „Deutsche Markkal" és még elégedetlen vannak, miközben Nálatok... Azt pedig Ti tudtuk még job­ban. Szóval: öröm is, szomorúság is bennünk van. Örülünk a viszontlátásra és búcsúzom sok baráti üdvözletünkkel Rainer Koch 90. szept. 5-én Kedves Gábor, leveled igazi öröm. Egyetértek a javaslat minden pontjával. (Mint a nyílt szavazáskor). De igazán­ kitűnő, mit mondjak: MACSKÁS! Ez a vers meg legyen a Tiéd. [itt a Gőgös halott c. vers következik] Baráti szeretettel [Makay] Ida PS. Valószínű 13-án be tudok menni. Kedves Csordás Gábor, örülök, hogy jön a Kassák-írás. Hogy máris jelentkezem az itt küldött Kállai Ernőről szóló emlékezéssel, annak az a döntő motívuma, hogy - amint ez a szövegből nyomban

Next