Jelenkor, 2010. január-június (53. évfolyam, 1-6. szám)
2010-05-01 / 5. szám - Kisantal Tamás: Az ész álmai: Primo Levi: Angyali pillangó. Válogatott novellák
ja A periódusos rendszer kötetét, egyszersmind lezárja a szénatom nyelvi-fikcionális történetét, így a szénatom az önmegértés és -megírás eszköze lesz, ám fontos hangsúlyozni, hogy története csak a papírlapon ér véget, hiszen önnön ásványi léte minden szövegen túl is folytatódik - ismét a „mikrovilág" esetlegességének és az elemi univerzum állandóságának kontrasztját mutatva meg. A magyar nyelvű válogatáskötetet az utolsó rész lágernovellái teszik teljessé, melyekben Levi a koncentrációs tábor világából ragad meg néhány erőteljes pillanatot, valahogy úgy, ahogy a természettudós megragadja tárgyának lényegét. Itt ugyanaz a szűkszavúság és lényeglátás jellemző, mely a szerzőt pályája kezdetétől meghatározta, s a különféle szituációk és emberek rövid leírásán keresztül igen erőteljesen képes megfogni és közvetíteni valamit a koncentrációs táborok világából, olyan kegyetlen, ám paradox módon mégis humanista látásmóddal, mely alapvetően különbözteti meg a holokauszt-irodalom más alkotóitól.10 Összességében elmondható, hogy a Székács Vera által összeállított kötet koncepciója egyszerre érdekes és vitatható vállalkozás. Mindenképpen örvendetes, hogy olvashatóak ezek a szövegek magyarul, hogy „kóstolót" kapunk Levi novellisztikájából. Ám kissé furcsának tűnhet, hogy miközben az Angyali pillangó követi a Levi-könyvek időrendjét, erről csupán a könyv végének tartalomjegyzéke tájékoztat, a főszövegben nem jelzik külön fejezetek a kötetváltásokat. Emellett a könyvet olvasva többször támadt az az érzésem, hogy talán az ízelítő helyett jobb lenne valamelyik teljes kötetet kiadni, hiszen a válogatás sokszor éppen az eredeti novelláskötetek egész voltát nem veszi figyelembe. Különösen így van ez A periódusos rendszer esetében, hiszen ha annak műfaját elbeszélésciklusnak tekintjük, problematikus lehet bizonyos szövegeket kiválasztani, és a mű egészéből kiemelni - megtörve ezzel a ciklus szervező koherenciáját. Persze amellett is lehet érvelni, hogy a novellaciklus műfajisága alapvetően befogadói attitűd kérdése, hiszen az egyes szövegek önmagukban is működőképesek, s a ciklusjelleg jórészt értelmezésfüggő.11 Amennyiben a ciklusokat megbontjuk, vagy az egyes kötetekből kiveszünk olyan szövegeket, melyek más, az adott könyvben szereplő elbeszélésekkel valamilyen módon összefügghettek (mint például a Simpson-novellák esetében), ezzel nem csak az eredeti „kötetintenciót" törjük meg, hanem egyszersmind új kompozíciót hozunk létre, s új interpretációs lehetőségeket generálunk. Vagyis az időben és tematikusan távoli szövegek egy szintre kerülnek, egymást kezdik értelmezni. Mindez a kötet egészénél jól működhet, hiszen a kóstolás magával hozhatja az összevetést, olyan kérdések merülhetnek fel, melyek külön kötetek esetében nem feltétlenül vagy nem ilyen intenzitással. Ilyen lehet, mondjuk, a sci-fi történetek és a lágernovellák összekapcsolódása, a parabolisztikum, az abszurd és az önéletrajziság összeférhetőségének problémája vagy a konkrét történeti szövegek metaforikus olvasatának lehetősége, így a könyvet olvasva a Levi-életmű olyan keresztmetszetét kapjuk, mely nem csupán rávilágít az író sokszínűségére, és tovább árnyalhatja a róla itthon kialakított képet, hanem emellett a szerző életművének egészét, élet és mű kapcsolatát is problematizálja. Reméljük mindenesetre, hogy e „kóstoló" csupán kezdete a Levi-novellisztika magyar kiadásának, s hamarosan még több munkáját olvashatjuk. S így értelmezi a szöveget Hayden White is, aki Levi novellájának intranzitív írásmódját a holokauszt adekvát ábrázolásának példájaként említi. Vö.: A történelmi cselekményesítés és az igazság problémája. Ford. John Éva. In White: A történelem terhe. Budapest, 1997, Osiris-Gond, 278. 10 Levi humanizmusának problémáját elemzi. Szvetan Todorov: Facing the Extreme. Moral Life in the Concentration Camp. Arthur Denner and Abigail Pollack (transl.). London, 1999. Weidenfeld & Nicholson, 260-271. 11 A novellaciklus műfaji problémáiról lásd: Hajdú Péter: Az elbeszélésciklus problematikája. In uő.: Csak egyet, de kétszer. A Mikszáth-próza kérdései. Budapest-Szeged, 2005, Gondolat-Pompeji, 122-154.