Jelenkor, 2010. július-december (53. évfolyam, 7-12. szám)
2010-09-01 / 9. szám - Weiss János: Barátom, Cseh Tamás
másik meghatározást is a kapcsolatra. „A családját viszont nagyon szerettem, és ő is az enyémet. Annyiban rokoni kapcsolatban voltunk, hogy tudtuk, hogy a családjaink összetartoznak kettőnk és a dalok miatt. Jól ismert hasonlat, hogy házaspár voltunk, akiknek a dalok a gyermekei." Ez erősen metaforikus leírás, de igazából Bereményi Cseh Tamás halála után nem annyira az összetartozást, mint inkább a kontemplaritást hangsúlyozza, mintha a dalokban egy gyáva és egy tudatlan ember találtak volna egymásra. „Egyszer volt egy beszélgetésünk sok évvel később, azt kérdezte tőlem, hogy el mertem volna-e mondani kocsmában azokat a dolgokat, amiket beleírtam a dalszövegekbe. [... ] Azt mondtam, hogy nem. Az volt a válasza, hogy akkor egy gyáva ember írja a dalszövegeket. Mondtam, hogy »viszont neked, Tamás, a saját bevallásod szerint évekig fogalmad sem volt, hogy mit jelentenek azok a szövegek, amiket énekelsz. Azokat te csak betanultad és visszaadtad.«" A kijelentés mindkét része sántít: nem lehet gyávának mondani azt, aki csak megírja a szövegeket, mert a szövegalkotás is már a megnyilvánulás gesztusa, és az előadónak valamilyen szinten értenie kell a dalokat, ha üzenetként akarja közvetíteni őket. Természetesen egy kicsit elszaladt az a megállapítás, hogy Cseh Tamás csak „betanulta és visszaadta" a dalokat. De még ennél is érdekesebb a Csengey Dénesre való utalás, mindenekelőtt azért, mert Bereményinek még a neve sem jut eszébe. 1982-ben Bereményi kezdeményezésére felbomlott az alkotópáros. A Mélyrepülés című lemez szövegét Csengey Dénes írta. Egy korábbi interjúban Bereményi erről ezt mondta: „Amikor megírták a műsort, Tamás odaadta nekem, és a Dénesnek megmondtam, hogy mit kellene benne javítani, és minden javítást nagyon rendesen megcsinált. Kicsit tehát résztvevő voltam." A mostani interjúban ez a munkakapcsolat is másképp néz ki: „a Mélyrepülést az én dalszövegeim utánzatának tartom, tehát másodlagosnak. [... ] Nem én írtam, hanem csak átírtam az összekötő szövegeket. Odaadták nekem, Tamás, meg ... hogy is hívják?"101 A dolog azonban ennél valamivel bonyolultabb: Csengey Dénes írta mind a mai napig a legkitűnőbb Cseh Tamás-értelmezést, amelyben rámutatott arra, hogy a Frontátvonulással (1979) a szerzőpáros eljutott egy olyan pontra, ahonnan nem vezetett tovább út.11 Egy korábbi interjúban még Bereményi is azt mondta, hogy tudta: ezután csak önismétlések következhetnek.12 Bereményi elsősorban valószínűleg a Jóslat című művel (1981) volt elégedetlen, a lemezen már nem is jelent meg az összekötő szöveg; ha ez utánzat, akkor a Mélyrepülés is az. De annyit mégis meg kell állapítanunk, hogy a Mélyrepülés sokkal jobban beszélte az akkori reform-közgazdaságtan nyelvét, amelybe már akkor belefolytak bizonyos nemzeti-nacionalista motívumok. Mindenesetre Csengeynek egyvalamiben igaza lett: miután a szerzőpáros 1989-ben újrakezdte a munkát, a hetvenes évekbeli színvonalat még megközelítenie sem sikerült.13 7 R. Kiss Kornélia: Micsoda útjaid voltak neked. i. k. 27. o. 8 I. m. 21. o. 9 Fodor Sándor: Cseh Tamás. i. k. 119. o. 10 R. Kiss Kornélia: Micsoda útjaid voltak neked. i. k. 25. o. Pedig Márta István egy helyen ezt mondja: „Meg kellene kérdezni Gézát, mert az ő agya penge, nem úgy, mint az enyém." I. m. 60. o. 11 Az én javaslatom szerint ezt a műsort zenei monodrámának kellene tekinteni. Bereményi legkitűnőbb drámájával, a vele egy évben született Halmival egyenértékű alkotásnak. A Frontátvonulás véleményem szerint a szocializmus korabeli drámairodalom egyik csúcsteljesítménye. Érdekes, hogy a Halmit követően (vagyis 1979 után) a drámaíró-munkásságban is bekövetkezik egy törés. De ezt majd egy önálló Bereményi-tanulmánynak vagy monográfiának kellene kidolgoznia. 12 „Nem volt egyetlen konkrét oka. Összegyűlt, és adódott egy pillanat, amikor ki kellett mondani. De ha annyira keresünk valami konkrét okot, talán a Frontátvonulás lehetett. Ez lezárt valamit. Egyre inkább tartottam attól, hogy ugyanolyan dalszövegeket írok." Fodor Sándor: Cseh Tamás. i. k. 118. o. 13 A Nyugati pályaudvar pl. óriási visszaesés, mindenekelőtt azért, mert a felállított diagnózis már semmit sem tesz a maga (politikai) autonómiájának megóvásáért.