Jelenkor, 2019. július-december (62. évfolyam, 7-12. szám)
2019 / 9. szám - Zoltán Gábor: Városok szép tornyai hullanak: Részlet a Szép Versek 1944 című készülő könyvből
a muszlimok nálunk is betiltják a disznóvágást, ami jóvátehetetlen kár lenne, mert kulturális önazonosságunkat veszítenénk el. Azt találtam mondani, hogy nekünk, kettőnknek nem nagyon van miről beszélnünk, mert egyszerűen nincsenek közös hivatkozási alapjaink. Olyasmik, amiknek alapján vitatkozhatnánk, és megpróbálhatnánk meggyőzni a másikat. Már az is szép, ha nem esünk egymásnak ököllel. Nagyon meglepődött, és azt válaszolta, hogy dehogynem, rengeteg közös alapunk van. Például az ő édesapja egy egyszerű ember, vidéken él, munkás, de nagyon szereti Petőfit. Akkor nem mondtam - túl durva lett volna -, hogy Petőfi nem közös alap. Azt sem kezdtem taglalni, hogy az emberiség nagy kártevői között feltűnően sok művészetrajongó volt. Szerették például Wolfgang Amadeus Mozart vagy Ludwig van Beethoven zenéjét. Kilencedik szimfónia és népirtás. Hogy ezek hogy férnek össze, ezen az ember néha fennakad. Egy tanárom a Főiskolán azt mondta, az illetők rosszul szerették Mozartot és Beethovent, nem értették őket. Lehet, hogy ebben áll a titok. Petőfit mindenesetre könnyű rosszul szeretni. Arra gondolok, hogy hálózatok nélkül egy-egy mű, egy-egy alkotó semmit sem jelent, vagy, ami még rosszabb, mást jelent, mint eredendő kontextusában. Aki Petőfit Arany és Vörösmarty nélkül használja, nem jól használja. És talán éppen ezért van értelme Radnóti Miklóst párhuzamosan olvasni Vas Istvánnal és mind a többiekkel, Alföldi Gézától Zelk Zoltánig. 953