Jelenkor, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-01-04 / 1. szám
1. szám. Pest Szerda Januar. 4. 1832. JELENKOR. Foglalat: Magyarország (Levelek. Vegyes tudósítások). Francziaország. Anglia. Török birod. (Egyiptomi hírek.) Lengyelország. Prusszia. Orosz birodalom. Portugallia. Éjszak-Amerika. Belgium. Bavaria. Ausztria. Figyelmeztetés. MAGYAR ORSZÁG. Buda-Pest. Január elsején 1832. Midőn a’ nagy és szép reményekkel biztató 1832 felvirad ’s a’ Jelenkor és Társalkodó hazai köz Intézet egyéb rokontársival a’ nemzeti köz értelemnek s a’ haza- és királyszeretetnek uj táplálékot adniigyekszik, őszintén és önkényt nyilatkoztatom ki ezen való szives örömemet é s azon vallomást, hogy én azon könnyű vérű embereknek vagyok egyike, kik inkább szeretik munkáján és haladva elélni a’ jelent, mint veszteg magasztalni egyedül a’régit, vagy valamelly lehető jobb után ábrándozólag, a’ meglevő jót veszélyeztetve, nyugtalankodni. S valóban minél messzebb haladok a’ múltban, minél többet hasonlítok össze, annál világosabb előttem, hogy a’ jelen kor a'világ általános polgári helyzetére, a’ kor szellemére, Európa politikájára ’s általánosan a’ jónak a’ roszhoz mérsékletére nézve minden előbbi kornál nyugtatóbb , biztatóbb. Az Önkény és vakság uralkodása szűnik; a’ világ nagy része szabadon lehet. Asia ’s Afrika zsarlóji önkénnyel ’s dölyfösen uralkodnak ugyan, de szánandó gyermekeken csak, vagy csupa állatiságban tengő csoportokon? de a’mivelt Európában ’s Amerikában alig van status, melly többé vagy kevesebbé constitutionalis, azaz nemzeti szabad szerződésből eredő, törvények szerint ne kormányoztatnék, ’s hol ez legkevesebbé történik, ott is béke, szentség, törvény, emberiség a’ boldogító ürügy. Miért? Mert valamint az egyes ember a’ legmagasabb polczbelitől kezdve le a’ legutolsó polgárig, érzi most a’ maga emberi méltóságát, úgy érzik egész nemzetek is a’ magokét ’s önkényt és nemesen fognak fejedelmeikkel kezet, hogy azokkal együtt emeljék a’ hazát, az egészet elő rendeltetése pályáján. Micsoda lélek vezérli most e’ nagy után Europa főbb hatalmasságait, azt a’ londoni conferentiák protocollumi, mint a’ fejedelmek kormányczéljoknak tolmácsai, nyilván és több ízben kimondották. Békeség kivül és belől, a’ nemzeti erőnek minden oldalú, szabad de józan kifejtése, egyesítése ’s az ezen alapodó nemzeti nagyság és hathatás teszi most minden felvilágosultabb igazgatás maximáját, ’s ugyan ezen maximák kivívása az, mire az egyes nemzetek kisebb vagy nagyobb sikerrel törekesznek. Legyen szabad ma ,inkább mint valaha remény lenünk, hogy azok, kik még a’ régi maximák — külső és belső elnyomás’s a’ kormány önhaszna, mint általányos czél— lerázásában küzdenek , ebben boldogulni, a’ törvény és szabadság lelke győzni ’s kiterjedni, az emberiség’ ugye kellő méltatásra jutni, azon heves fők pedig, kik a’ józan mérséklet határin túl csapongva álmok és lehetetlenségek után esdenek, a’ nagyobb részt ’s a’ szomszédi csendességet és just tisztelni fogják. De vessünk egy pillantatot kedves Hazánkra is. Mig 1790 óta a’ félvilág szabadságért és constitutióért buzgótt, dühödött, vérengzett, az alatt a’ Magyar nyugton volt ,s megelégülten. — Igen, mert a’ Magyar mindenkor azt hitte, hogy szabad, ’s eszébe sem jutott soha törvényt ’s önállási vagy önléti kezességet (garantiát) nyolcz százados constitutióján kivül keresni. Már ha igazság ’s valóság volt ezen szabad lét és constitutio eddigien, ha felfelé ezelőtt is a’ Nemzet sokszázadú becses constitutiójában minden korra szolgáló helyes törvényeit ’s biztos gt-